Az evolúcióelmélet

A világ eredetérõl szóló ateista magyarázat

Az evolúció tanítása szerint a Föld és az egész világegyetem több milliárd éven keresztül alakult ki spontán módon, természetfölötti beavatkozás nélkül, miután felrobbant egy parányi részecske — a majdnem semmi —, melyben ott volt összesûrítve az egész tér, idõ, anyag és energia. A Föld létrejötte után egy adott pillanatban, úgy pár milliárd évvel ezelõtt, élõ anyag keletkezett az élettelenbõl, szerves anyag a szervetlenbõl, egy, vagy nagyon kis számú õssejt formájában. Ezekbõl az õssejtekbõl fejlõdtek ki véletlenszerûen az alacsonyabbrendû, azokból pedig a magasabbrendû élõlények (biológiai evolúció) oly módon, hogy a környezethez való alkalmazkodás során mind több és több tulajdonságra, azaz genetikai információra tettek szert. Végül létrejött a rengeteg ma élõ csodálatos faj, illetve a kihalt fajok, amelyek egykori meglétérõl a kövületek világa tudósít.

Az evolucionisták szerint a biológiai evolúció két lehetséges mechanizmusa a természetes kiválasztódás és a mutáció.

A természetes kiválasztódás

A természetes kiválasztódás azt jelenti, hogy egy populáción belül általában azok az egyedek hagyják hátra a legtöbb utódot, amelyek az adott környezethez jobban illõ öröklõdõ tulajdonságokkal, azaz génekkel rendelkeznek. Ezeknek az egyedeknek tehát fajtársaikénál több esélyük van arra, hogy génjeiket átadják a következõ generációnak. Az elõnyös gének a generációk során egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elõ, míg a kevésbé elõnyösek gyakorlatilag eltûnnek. Ez a folyamat azt eredményezi, hogy az adott populáció „alkalmazkodik” a környezethez és egyre életképesebb lesz. A természetes kiválasztódás tehát genetikai információt töröl ki, mégpedig a kevésbé elõnyös tulajdonságok genetikai kódját. Új információt létrehozni nem tud, márpedig arra feltétlenül szükség lenne az evolúcióhoz.

Darwin a természetes kiválasztódást teremtõ folyamatnak vélte, amely új tulajdonságokat hoz létre, sõt, hosszú távon akár teljesen új típusú élõlényeket is, és bármeddig folytatódhat. De a természetes kiválasztódás, lényegénél fogva, csak a meglévõ tulajdonságok közül tud választani, újak létrehozására nem képes. Ez a folyamat információt töröl ki: a kevésbé életképes egyedek génváltozatai eltûnnek, ezért a következõ generáció génállománya korlátozottabb.

Darwin szerint minden fa a természetes kiválasztódás seítségével alakult ki lassan, fokozatosan, több millió év alatt, az apró változások egész során keresztül. Visszavetítve ezt a jelenséget a legelsõ sejtig, megmagyarázható a molekula emberré való átalakulása. Darwin természetesen nem ismerte a genetika alapelveit.

„A genetika és az evolúció már kezdettõl fogva szembenállt egymással. Gregor Mendel, a genetika atyja és Charles Darwin, a modern evolúció atyja kortársak voltak. Ugyanakkor, amikor Darwin azt állította, hogy az élõlények más élõlényekké tudnak fejlõdni, Mendel kimutatta, hogy még az egyes tulajdonságok sem változnak. Míg Darwin az öröklésrõl alkotott hibás, és a gyakorlatban ki nem próbált elképzeléseire alapozta elgondolását, Mendel gondos kísérletezések után vonta le következtetéseit. Az evolúció meséjét csak a modern genetika figyelmen kívül hagyásával sikerült fenntartani.”¹

		A természetes kiválasztódás egy fajta mikroevolúció. Mikroevolúciónak nevezzük a környezet vagy mesterséges tenyésztés által egy fajon belül elõidézett felszínes változásokat. A mikroevolúció nem hoz létre új genetikai információt, ezért a lehetséges variációkat behatárolja a faj eredeti génállománya, és semmi új sem „fejlõdhet” ki, bárhogy próbálják is azt az evolucionisták elhitetni.
		A makroevolúció, más néven biológiai evolúció viszont az az állítólagos folyamat, amely segítségével az élõlények bonyolultsága folyamatosan nõ, azaz teljesen új szervek és tulajdonságok fejlõdnek ki új genetikai információ keletkezése által. A makroevolúciót sohasem észlelték a természetben és a kövületek sem támasztják alá. Az evolucionisták mindig mikroevolúciós példákra — vízszintes vagy lefelé történõ változásokra — hivatkoznak, amikor bizonyítani próbálják a felfele történõ makroevolúciót.

Azokat az evolucionistákat, akik szerint a természetes kiválasztódás az evolúció fõ mechanizmusa, darwinistáknak nevezik.

A mutáció

	A DNS molekula kettõs spirálja

A huszadik század elején több evolucionista is ráébredt, hogy a természetes kiválasztódás nem képes új szervekhez, fajokhoz szükséges genetikai információt létrehozni. Ezért azzal az ötlettel hozakodtak elõ, hogy mutácók — véletlenszerû genetikai másolási hibák — szolgáltatják az új információt, a természetes kiválasztódás pedig az evolúciós folyamatot vezérli. Ezeket az evolucionistákat neodarwinistáknak hívjuk, és napjainkban õk vannak többségben.

Egy élõlény genetikai információja, azaz a felépítéséhez szükséges tervrajz, annak minden egyes sejtjében megtalálható a rendkívül összetett DNS molekulákban. E hatalmas információmennyiség másolásakor néha hibák következnek be — ezek a mutációk. Az evolucionisták beismerik, hogy csak a mutációk idéznek elõ igazi változást az élõ szervezetek génjeiben, ezért azt remélik, hogy a makroevolúcióhoz szükséges új információt is elõ tudják valahogyan állítani. De a véletlenszerû mutációk az eredeti információmennyiséget nem tudják növelni, csak csökkenteni. Emiatt a mutációk többsége ártalmas és sok közülük halálos.