Vimánák




Az istenek az ősi mítoszok alapján égi bárkákon közlekedve látogatták meg az embereket. A repülő hajókról szóló beszámolók felbukkannak Egyiptomban, Mezopotámiában és Indiában és még sok más kultúra hagyományaiban.

A sumérok Din-Gir-nek nevezték az égi hajókon érkező igazságos lényeket, akik rendet tesznek az univerzumban (a Földet értették alatta) isteni törvényeket hoznak és bölcs istenkirályokat ültetnek az ország trónjára. Az egyiptomiak is említést tesznek a Zen Tipi-ben (így nevezték az istenek uralkodásának idejét) Egyiptomba látogató jövevényekről, akik égi bárkákon nyugatról jöttek az emberekhez egy távoli földről.

Nagy valószínűséggel az ősi egyiptomiak ismerték az amerikai kontinenst, de ezt az elméletet már régebben Thor Heyerdhal, a Rá Expedíció kapcsán már bebizonyította. Sajnos korunk tudósai mereven ragaszkodnak a görcsös megcsontosodott teóriáikhoz és ezért sem a viking Vörös Eriket, sem a sok találgatást felvető Piri Reis féle térképet nem hajlandóak figyelembe venni.
(A Piri Reis térkép, amelyen Dél-Amerika partvonala is felismerhető.)


egyiptomi ábrázolás

A vimánák mítosza

A vimánákból elég sokféle létezett az ősi indiai beszámolók alapján, ám ha nagy vonalakban akarunk képet alkotni a repülő szerkezetekről akkor négyféle vimánát különböztethetünk meg. A Sundra, Shakuna, Tripura és Rukma vimánák a legismertebb gépezetek, de most röviden nézzük mit is takarnak ezek a furcsa nevek. A Rukma vimána a feljegyzések szerint egy hatalmas kúp alakú jármű volt, amely rotorok segítségével repült a légkörben. A Rukma tulajdonképpen olyan, mint egy nagy repülő hegy. A monstrumot teherszállításra alkalmazták.

A Rukma vimána rekonstruált képe:


A Sundra (Sundara) rakétaszerű szintén kúpos gépezet, amely képes volt elhagyni a Föld légkörét és kilépni a csillagok közé. Egyes feltételezések arra engednek következtetni, hogy a Sundra volt a héliopoliszi benben kő, az a kőkamra, amelyben az idők kezdetén Ré, a napisten Egyiptom földjére érkezett.

A Sundra rekonstruált képe:


A Shakuna vimána óriási madárra emlékeztet, amley valójában egy repülő ház vagy palota. Minden bizonnyal a Shakuna szolgálhatott alapul a félelmetes, hatalmas madarakról alkotott legendáknak. A sumér Anzú madár Enmerkar hőskölteményében repülő házként jelenik meg és valljuk be a hasonlóság elég szembeötlő az indiai hagyományok Garuda madarával, amely a hátán hordozza az istenek házát. Az Anzú Enlil isten sasmadara volt, amelyet elzárva tartott egy méretes kapú mögött valamelyik eddig ismeretlen hegy mélyén.

A Shakuna vimána rekonstruált képe:


A Tripura vimána egy kétéltű jármű lehetett, amely a vízen, víz alatt és szárazföldön is képes volt haladni. Visnuról úgy tartották, hogy egy óriási hal képében segitett Manunak, az indiai özönvíz hajósnak a bárkáját a Himalájához vontatni. Nem kizárt, hogy a Tripura volt az ősi héber mítoszok Leviathánja, egy hosszúkás hal alakú kétéltű merűlőhajó.

A Tripura Vimána rekonstruált képe:


A négy gépezeten kivűl még léteztek más alakú vimánák is ám a fentebb bemutatottak gyakran előfordulnak az emberiség művészti alkotásai között. Ezek a járművek valamilyen különös, misztikus jelentőséggel birtak az emberek szemében.

Ezékiel látomása

1 A harmincadik évben, a negyedik hónap ötödikén, amikor én a fogságban élő nép között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomásokat láttam.
2 A hónap ötö­dikén, Jójákin király fogságba vitelének ötödik évében
3 szólt az Úr igéje Ezékiel paphoz, Búzi fiához, a káldeusok országában, a Kebár folyó mellett, és megragadta őt ott az Úr.
4 Láttam, hogy forgószél jött észak felől, nagy felhővel és egymást érő villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből, a villámok közül mintha ezüstös csillogás tündöklött volna.
5 Négy élőlény alakja volt ott. Ilyennek látszot­tak: emberhez hasonló alakjuk volt,
6 de minde­gyiknek négy arca, és mindegyiknek négy szár­nya vol.
7 Lábaik egyenes lábak voltak, de lábfe­jük olyan volt, mint a borjúláb. Ragyogóak vol­tak, mint a fénylő réz.
8 Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek voltak ar­cai és szárnyai.
9 Szárnyaik összeértek, egyiké a másikéhoz. Nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, mindegyik előre nézve tudott menni.
10 Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról, bikaar­ca is volt mind a négynek balról, és volt sasarca is mind a négynek.
11 Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve,
ez a két szárny összeért, egyiké a másikéval, kettő pedig elta­karta a testüket.
12 Mindegyik előre nézve tudott menni. Ahova a lélek akart menni, oda mentek, nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.
13 Ilyenek voltak az élőlények: külsejük olyan volt, mint az izzó parázs,
és az élőlények közt, mintha égő fáklyák lobogtak volna. Tűz ragyo­gott, és a tűzből villámok cikáztak.
14 Az élőlé­nyek járása-kelése olyannak látszott, mint a vil­lámlás.
15Amikor néztem az élőlényeket, megpillan­tottam egy-egy kereket a földön az élőlények mellett, mind a négy előtt.
16 A kerekek úgy voltak elkészítve, hogy ragyogó drágaköveknek lát­szottak, és mind a négy egyforma volt. Úgy ké­szültek, hogy mindegyik kerék közepében egy másik kerék látszott.
17 Amikor jártak, négy irányban tudtak menni; nem kellett megfordul­niuk, amikor jártak.
18 A kerék abroncsai maga­sak és félelmetesek voltak, és mind a négy ab­roncs körös-körül tele volt szemekkel.
19 Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük;
és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről; a kerekek is fölemelkedtek.
20 Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert
az élőlények lelke irányította a kerekeket.
21 Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak, ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket.
22 Az élőlények feje fölött valami boltozat volt, amely félelmesen csillogott, mint a jég, és ki volt feszítve a fejük fölött.
23 A boltozat alatt
ki voltak terjesztve szárnyaik, egyiké a másiké felé. Mind­egyiknek volt másik két szárnya
is. Ezekkel elta­karták a testüket elöl is, hátul is.
24 Amikor jártak, olyannak hallottam szárnyaik zúgását, amilyen a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor mo­rajlása. Amikor megálltak, leeresztették szár­nyaikat.
25 És egy hang hallatszott a fejük fölött levő boltozatról amikor megálltak, és leeresztet­ték számyaikat. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallot­tam, hogy valaki megszólal.