EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írása

PESTI HIRLAP, 1993.



A HOLT –TENGERI TEKERCSEK REJTÉLYE



Az amerikai főváros, Washington számtalan történelmi nevezetessége és látnivalója mellett a művészetek pártfogójaként rendszeres vendéglátója érdekes időszakos kiállitásoknak. Az idei nyár szenzációjaként a Kongresszusi Könyvtár rendezett bemutatót a rejtelmes és sokat vitatott Holt-tengeri tekercsek anyagából. A siker azonban jóval mérsékeltebbnek bizonyult a vártnál, - bár ez nem a rendezésnek vagy a kiállitási anyagnak tulajdonitható, hanem évek óta tartó egyház-politikai manőverezéseknek. Ennek során sikerült a dokumentumokról elterelni a sajtó és a publikum figyelmét, szándékosan kisebbitve a rendkivüli leletek fontosságát. Harminc évvel a felfedezések után a feldolgozott anyagnak alig több mint 20 százaléka volt ismeretes az amerikai biblia-kutatók kis csoportja számára. A publikum pedig közel ötven évvel a felfedezések után sem ismeri olyan mélységben, hogy valódi jelentőségét fel tudná mérni .

Majdnem fél évszázada, hogy a judeai sivatagban elkóborolt kecskéiket kereső beduin pásztorok egy nehezen megközelithető barlangban cserép amforákba rejtett bőr tekercsekre bukkantak. Mikor hosszas bonyodalmak után végre ókori-irásszakértők kezébe kerültek bizonyossá vált, hogy autentikus időszámitás korabeli dokumentumokról volt szó. Ekkor a jordán kormány döntésére széleskörű régészeti kutatások kezdődtek és a környező nehezen elérhető barlangokban további bőr- és fémtekercseket, sőt töredékes papirusz maradványokat is találtak. Egy évtizedes gyűjtési munka eredményeképpen a leletek egész ókori könyvtárat tettek ki.

Az egyik leggazdagabb rejtekhelyet 1952-ben fedezték fel a beduinok, és az ott talált kéziratok foldolgozására nemzetközi kutatógárdát jelöltek ki a francia dominikánus, Pere Roland de Vaux vezetésével. A tizenegy barlangban közel hétszáz görög, arámi és héber nyelven irt dokumentum vészelte át az évezredeket: teológiai munkák, szövegkönyvek, elmélkedések, szentbeszédek, áldások, szertartás leirások, vagyon kimutatások, ajándékozó levelek, közösségi szabályzatok és útmutatók.

A régészek párhuzamosan megpróbálták földeriteni a környéket, hogy megfejtsék kik is voltak a könyvtár tulajdonosai. Igy került sor az 50-es években a qumráni romok feltárására, 30 mérföldre Jeruzsálemtől, az amforákat rejtő mészkő sziklák és a Holt-tenger északi csücske között, egy napégette kietlen sziklateraszon. A monostor, amely többek között scriptóriumot, pékséget, malmot, fazekas műhelyt, rituális fürdőmedencét és egy központi üléstermet vagy imaházat is magában foglalt, a szakemberek alapos vizsgálata után ugyanolyan réginek bizonyult, mint maga a könyvtár, - működése az időszámitás előtti harmadik századtól az időszámitás utáni 68. évre tehető.

A régészeti feltárások kérdések sorozatát vetették föl. Vajon bizonyithatóvá válik-e az a régebbi szakmai feltevés, hogy az esszének, az ősi zsidó szakadárok voltak Qumran lakosai? Ha igen, miért rejtették a tekercseket a környező barlangokba? Természeti katasztrófa késztette az itt élőket menekülésre, vagy a római légiók? A helyszinen készültek az irások és másolatok, vagy más könyvtárakból is kerültek ide? És nem utolsó sorban: milyen változásokat idéznek majd elő a felfedezések a kereszténység eredetéről és eredetiségéről, illetve az esszénekről és a korai zsidó keresztényekről kialakult tradicionális állásfoglalást illetően? Vajon lesz-e a gyermeknek (a kereszténységnek) kegyeletteljes bátorsága és becsülete megadni az anyának (az esszéneknek, K. H.) kijáró elismerést és tiszteletet?

A hoIt-tengeri tekercsek fölfedezése világ szenzációnak indult. A barlangok mélyén talált kéziratok évszázadokkal régebbinek bizonyultak, mint az addig ismeretes legrégibbnek tartott újszövetségi irások. Olyan kéziratok is felszinre kerültek, amelyeket mind a zsidó, mind a keresztény kánon kirekesztett szent könyveinek összesitett kiadásaiból és igyekezett letagadni, még az emlékezetből is kitörölni. (Állitólag a zsidók számára az Enoch könyvek túl keresztények voltak, a IV.-V. századi keresztények számára viszont túlzottan zsidók) Az egyház az Enoch néven ismert összeállitásnak minden elérhető példányát sikeresen megsemmisitette, annak ellenére, hogy a qumrániak szent könyvnek tartották, ugyanakkor Jézus és Pál apostol kedvenc referencia könyve volt. Nem minden iróniától mentesen úgy került be a keresztény egyházi szakirodalomba, mint "Enoch elveszett könyve".

Qumranban azonban az évszázadok pora alól több példánya is előkerült és igy fény vetődött rá, miért kellett elvesznie. Az Enoch könyvek ugyanis számos Újtestamentumban szereplő, közel két évezreden keresztül Jézusnak tulajdonitott mondást illetve tanitást tartalmaznak, - gyakran ugyanabban a megfogalmazásban és ugyanazzal a szóhasználattal - kétségbevonva, illetve alapjaiban megrenditve a keresztény tanok égi kinyilatkoztatásának vagy ihletettségének, és egyedülvalóságának állitását. A qumráni felfedezés valójában rombadöntötte a szupranaturalizmus legmasszivabbnak tartott bástyáját.

Egyes biblia-szakértők szerint az Enoch könyvekkel a kereszténység nemző atyja, mások szerint a korai kereszténység és az Esszének közötti kapcsolat "hiányzó láncszeme" bukkant föl a múltból, amelynek teljes feldolgozását határtalan érdeklődéssel várta a tudós világ. Az ortodoxok illetve fundamentalisták viszont, akik eredetileg meg voltak győződve róla, Isten maga őrizte-védte meg a dokumentumokat két milleneumon keresztül a bibliai tanok transzcendentális voltának igazolására, egyre több aggodalommal figyelték az eseményeket.

A munka kezdeti lelkes nekirugaszkodás után csigalassúsággal haladt. Az anyag hozzáférhetőségét és a feldolgozott anyag publikálását korlátozták, a tekercsek analizálására jogosult kutatók számát a minimális szinten tartották. Mivel új hirek alig-alig jutottak el a sajtóhoz, és mind Jeruzsálem, mind a Vatikán szószólói váltig hangoztatták, hogy a leletek semmi újat nem tartalmaznak, a média és a publikum tekercsek iránti érdeklődése évtizedről évtizedre fokozatosan csökkent, mig szépen elhalt. Pontosan ez volt a cél.

John M. Allegro, angol kutató, aki 1953-ban a nemzetközi kutatóbizottság tagjaként, 1961-tól pedig a jordán kormány megbizottjaként évtizedekig figyelemmel kisérte a holt-tengeri leletek sorsát 1984-ben irt cikkében, - "Keeping the Secrets of the Dead See Scrolls" (Titokzatosság a Holt-tengeri Tekercsek körül) - nem kevesebbet állitott, mint hogy a feldolgozás és széleskörű publikálás hátráltatása, valamint egyes felfedezések eltitkolása (lopás és megsemmisités sincs kizárva, K. H.) vallás-politikai döntések eredménye.

Irásában folsoroIja a feldolgozás komplikáltságából adódó mindennapi problémákat, - a rossz állapotban levő töredékek összeillesztésének, megfejtésének, kategorizálásának és katalogizálásának nehézségeit, - valamint a személyes (politikai és vallási) ellentéteket, szakmai vetelkedést, a média intrikáit, - és mégis! A fél évszázados késedelmet nem a felsoroltaknak, hanem magasrangú és befolyásos konspirációs erőknek tulajdonitotta. Allegro meggyőződése volt, vatikáni körökben komoly pánikot okozott a 4. barlang anyaga, amely megerősitette a régi sejtést, - az egyház kisajátitotta az esszén szekta ideáit.

A néhai Edmund Wilson már 1955-ben hasonló megállapitásra jutott. A The New Yorker nevű magazinban kifejtette, az egyházak mindent elkövetnek, hogy távol tartsák a köztudattól az új tudományos kutatások konklúzióját, amely kétségessé teszi a keresztény vallás eredetiségét és egyedülállóságát,* ugyanakkor új megvilágitásba helyezi Jézus személyiségét és szerepét.

Az évek folyamán, éppen a tekercsek anyagára támaszkodva a nemzetközi, elsősorban nyugat-európai, szakirodalomban időnként megjelentek olyan tanulmányok, amelyek szerint a kereszténység "szülőanyja" a Qumránban élő esszén szekta. Az összehasonlitás eredményeképpen egyre inkább tagadhatatlannak látszott, hogy tanai, hitvilága és rituális szokásai sok tekintetben Jézus és a korai keresztények tanitásaival kisértetiesen egyezőek. Mi több, újabb adalékok bizonyitották, “a keresztény evangéliumok nemcsak a judaizmusból meritettek, hanem a perzsa zoroasztrizmusból, Izisz és Ozirisz vallásából és a pogány görög filozófiai tradiciókból.” Wilson, a kiváló iró és irodalomkritikus a közel-keleti leletekre alapozottan kijelentette, eljött az idő a kereszténység új értelmezésének nyilvánosságra hozatalára, miszerint nem a váltig propagált dogmákon nyugvó isteni kinyilatkoztatás, hanem csak egy epizód az emberiség történelmében.

Az esszének szigorúan tradicionális közössége saját elképzelései szerint interpretálta Mózes öt könyvét és nyiltan támadta a jeruzsálemi vallási arisztokráciát, nem kevesebbel, mint isten- és templomgyalázással, erkölcsi lazasággal és korruptsággal vádolva. A szekta Jeruzsálem fönnhatóságát visszautasitva nem volt hajlandó állat-áldozatot bemutatni a Templom oltárán. A legelszántabb hivek az időszámitás előtti második évszázadban elvonultak a sivatagba és közel kétszáz évig ott tanultak, dolgoztak és irtak az Új Jeruzsálemben, vagyis Qumránban egészen addig, mig a római légiók elsöpörték őket. Az emigráns szerzetesek hűségesen másolták a többszáz éves héber bibliát és egyéb szent könyveket, ugyanakkor megpróbálták értelmezni a jelent és felkészülni a jövőre a múlt ismeretében.

A közel-keleti és a mediterrán gyakorlattól eltérően kommunális jellegű közösségbe tömörültek és kora hajnalban közös imával dicsőitették a felkelő napot. Túlélő iratok szerint demokratikus önkormányzatot alakitottak ki: szavazással választották vezetőjüket és puritán körülmények között, szigorú napirendet követve, testvériességben éltek. “Az esszénizmus valójában új, forradalmi jellegű társadalmi rend volt, egy idealista kooperativ közösség miniatűr változata.” Az esszének komolyan hitték és készültek a világ végére, az Égi Birodalom és a Messiás eljövetelére, "még az ő idejükben". Jézus ugyanezt hitte és igérte az apostolainak, - még az ő idejükben.

A szakadár esszének voltak az első közép-keleti vallási közösség, amely – hindú szertartások hatásra - liturgiába iktatta a vizzel való megkeresztelést és az eucharisztikus szertartást. Magasfokú etikai értékrendszerüket jellemezte, hogy elitélték a rabszolgaság intézményét, - amelyet pedig az Ótestamentum és később az Újtestamentum is elfogadható társadalmi jelenségnek tartott - ugyanakkor gyakorló pacifistákként nem tűrtek fegyvert a monostor falain belül. Vallástörténészek megállapitása szerint nemcsak Jézus, de a testvéröccse Jakab és az apjuk József is tagjai voltak az esszén közösségnek. Nagyon valószinűnek tűnik, hogy Jézus abban az időszakban, amelyről a biblia nem tud elszámolni, 13-30 éves koráig a monostor lakója (diákja? asszociativ tagja? tanitója?) volt és innen vándorolt társaival spirituális tanulmányútjaira, többek között a távoli Indiába.

Dr. Charles Francis Potter tiszteletes nagysikerű könyve (The Lost Years of Jesus Revealed) - a holt-tengeri tekercsek és az egyiptomi Nag-Hammadiban talált irások összesitéséből egy új Jézus kép kibontakozására hivja fel a figyelmet. Eszerint a műveletlen, ördögűző és kuruzsló ács-vándorprédikátor helyett kirajzolódó személyiség "a római, perzsa, athéni és alexandriai kultúra és tudományok ismerője, széleslátókörű utazó és bölcs tanár, eredeti és független gondolkodó, eltökélt egzisztenciális empirista (az uralkodó abszolutizmus közepette), aki megfigyeléseinek és tapasztalatainak felhasználásával új igazságot keres eltökélten, akár a halál árán is."

Természetesen az eredetiség és független gondolkodásmód illusztrálása nem lenne könnyű feladat, nyilván ezért máshol maga Dr. Potter is éppen az emberarcú Jézus szintetizáló készségét méltányolja leginkább: "Jézus csodálatra méltó fiatalember, aki a vad természetből lépett elő, hogy átadja a világnak a számos kultúra ismeretéből levont bölcsességét, hitét és reményét, amelyet a Qumran közösség könyvtárában tanult, a Sós-tenger partjánál." Mindenesetre az újszerű értékelés akármennyire is vonzó és akármennyire is valószerű, az egyházak számára mégis elfogadhatatlan.

A konszideráció nélküli visszautasitás annak a természetesen felmerülő kérdésnek a következménye, amely felvetette, vajon megváltoztatható-e Jézusról kialakult portré anélkül, hogy a szavai, a tanításai is megváltoznának, amelyek évszázadok óta belevésődtek az emberek szivébe. Itt viszont sokkal régebbi kételyekhez érkezünk. Vajon valójában Jézus tényleges szavait olvassuk-e az Újtestamentumban, vagy pedig nagyra értékelt próféta-elődöktől származó idézeteket, amelyeket a Jézusnak tulajdonitott, évtizedekig szájhagyomány útján túlélő visszaemlékezésekkel fontak össze a szentirás alkotói?

Nyilvánvalóan a qumráni leletek hatására nemzetközi kutatógárda kezdett foglalkozni a kérdéssel, vajon mi lehet eredeti Jézus tanitásában, és mi az amit a Mester az esszének könyvtárait tanulmányozva a héber, görög, egyiptomi, hindú és nem utolsó sorban esszén vallásfilozófusoktól és tanitóktól vett át és mi az amit az evangelisták utólag adtak a szájába. "Meglehetősen nehéz lesz lehántani Jézus tanitásairól a rárakódott theológiai rétegeket és a követői által tett módositásokat. " irja Dr. Potter.

A keresztény hivek számára egészen a XX. század második feléig a Jézusba vetett hit volt a legfontosabb doktrina. Jézus “történelmi” személyisége, az apostolok és a korai keresztények élete, munkássága nem tartott különösebb érdeklődésre számot. 30-40 éve viszont, éppen az egyiptomi és a qumráni régészeti felfedezések következtében a mérleg serpenyője átbillent a másik oldalra.

Sok érdekes, átgondolt, történelmi hátterű irás jelent meg Jézus életéről, a korabeli politikai és vallási viszálykodásokról, a "U.S. News and World Report" pedig 1992. áprilisában hosszú cikket közölt az első keresztényekről. A cikk irója nem kevesebbet állit, mint hogy Jézus és követői nem tartották vallásalapitónak magukat, hanem a judaizmus megreformálóinak. “Nem akartak megválni a judaizmus eszméjétől, csak meg akarták újitani."

A cél ismerős: pontosan megegyezik az esszén szekta céljával. De mig az esszének a világtól elzárkózva dolgozták ki reformjaikat, és valójában csak a saját kis közösségük számára egyengették az üdvözülés "egyetlen lehetséges útját", addig Jézus a monostor falain kivül levő szélesebb zsidó tömegek számára is elérhetővé akarta tenni. Halála után a korai kereszténység egyik szárnya az ő elgondolását továbbvive igyekezett megismertetni az esszén mintára megújitott vallást a diaszpórával, sőt az akkor ismert egész világgal.

Dr. Potter szerint a Holt-tengeri tekercsek azért izgatják a fantáziánkat, mert "némi fényt vetnek rá, mit tanulmányozott, milyen irásokon elmélkedett (Jézus) és milyen lehetett valójában az ő sugárzó egyénisége, mielőtt a teológusok istent csináltak belőle." A Vatikán fantáziáját inkább az izgatta az elmúlt évtizedekben, hogy lehetne a világ elől eltitkolni mit is tanulmányozott, milyen ihlető kútfőkből meritett Jézus. Elhallgató taktikázásában és opressziv manipulációiban szorosan együttműködő szövetségesre talált az izraeli hatóságokban. A szupranaturalizmus fő bástyájának esetleges leomlása ugyanis feltartóztathatatlanul Mózest is maga alá temette volna, - az égő csipkebokorral együtt.

A vallási érdekközösségen túlmenően ugyanakkor politikai érdek is volt minél szűkebb akadémiai körön belül tartani a felismerést, a kereszténységnek végülis nem sok köze van a judaizmus (máig túlélő) fő ágához, sokkal inkább egy rivális eretnek csoporthoz, méghozzá egy integritásában, moralitásában fennsőbbrendű, (pacifista és puritán), demokratikus elvű és felépitésű, a tanitásokat gyakorlatban megvalósitó, (nem hipokrita) régen kihalt rivális eretnek csoporthoz. Minél kevesebbet hallanak és tudnak az emberek a Jézust és tanitványait ihlető Enoch iratokról, annál kisebb a valószinűsége hogy valakinek eszébe jutna, logikusabb lenne a világszerte bevezetett judeo-keresztény szópárositást esszén-keresztényre cserélni.

Miért van annyi titkolódzás, hátter manipuláció, konfrontáció a holt-tengeri tekercsek körül? Miért hajtogatják váltig az egyházatyák, hogy nem többek, mint régi iratok mégrégebbi másolatai? Ugyanakkor miért mondják a valláskutatás egyes szaktekintélyei, ha egyszer teljes terjedelmében megismerhető lesz, mélyreható változásokat fog előidézni mind a keresztény, mind a zsidó vallás, mind a Bibliák világában?** A válasz egyelőre kibontakozóban van.*** Az újtól, a megismeréstől való félelem, a tévedhetetlenség, csalhatatlanság illuziójához való ragaszkodás, valamint a hatalmi erőszakkal operáló orthodoxia és előitéletek gyógyithatatlan vaksága azonban egyesült fékező erőként lassitják ezt a kibontakozást.

A washingtoni kiállitás katalógusa szerint a 67-es háború után az izraeli kormány fennhatósága alá kerültek a qumráni leletek, - következésképpen leváltották az eredetileg felhatalmazott, még szekuláris tudományos kutatókat is alkalmazó nemzetközi gárdát. Mint irja, 1988-ban az lzraeli Antik Ügyek Bizottsága "felgyorsitotta" a feldolgozási munkálatokat. Nem utal azonban rá, mi is történt a két dátum közötti 21 évben, - bár azt megemliti, hogy 1980-ban széleskörű fölháborodás söpört végig a tudósvilágban a nemzetközi kutatási jogszabályok semmibevétele, "az intellektuális szabadság megsértése és a tudósok kutatási jogának megtagadása miatt."

Tizenkét évvel a nemzetközi botrány után a katalógus szerint 55 izraeli kutató foglalkozik a dokumentumok feldolgozásával. Arra vonatkozólag azonban nincs benne utalás, mikorra várható a munka befejezése, mikor juthat végre a nemzetközi tudósvilág a teljes anyaghoz, - ha valaha is - és mikor kezdheti meg kibogozni a benne sorakozó rejtélyeket, amelyek majd feltételezhetően újabb rejtélyekhez vezetnek.


* “When the theology-obsessed bishops of fourth century A.D. sharpened their busy orthodox shears at the First Council of Nicea, A.D. 325, and proclaimed that being a Christian meant belief that Jesus was deity just as much as God the Father was, it was only a matter of time before Enoch would be entirely shorn from the Holy Scripture. Against the doctrine of a supernational revelation of new truth in Christ (a doctrine inseparable from the deity of Jesus), the Book of Enoch was revealing of what was for all practical purpose a very good sort of pre-Christian Christianity.” Rev. Dr. Charles Francis Potter: The Lost Years of Jesus Revealed (195
** “ When the Qumran manuscripts are properly recognized and evaluated in relation to the books in our very much edited and expurgated New Testament, the doctrine of the Holy Spirit will have to go, and will take with it the doctrine of the Trinity, which never was in the New Testament anyway.” C. F. Potter
*** Judaizmus és kereszténység egyformán veszélyt lát Jézus és a Holt-tengeri tekercsek, főleg az Enoch könyvek összekapcsolásában. A tekercsek korabeli népszerűsége ugyanis nyiltan cáfolja a babilóni száműzetésből visszatérő zsidók egységes monoteizmusát, Jahve hivatalosan hangoztatott egyeduralmát. Az Enoch könyvek olvasottsága, gyakori idézése és az ellenségtől való rejtegetése a Jézus-korabeli Palesztiniában túlélő politeizmus (be nem vallható) bizonyitékai. Hamu alatt parázs. Robertson szerint a monoteizmus hangoztatása ellenére továbbra is élő és aktiv volt a politeisztikus irányzat, olyannyira, hogy szükségszerűen kialakult a másodlagos istenség ideája, - a Logosz, a Bölcsesség, a Szentlélek és a Krisztus alakzatokban. “Jewish literature shows some striking instances of the development of polytheistic ideas which had been in existence for centuries. To the Good Spirit of Nehemiah, and the Logos or Word, was added the personified Sophia of the books of Proverbs and Ecclesiasticus and Enoch. . . . Under a professed monotheism we find the polytheistic tendency still at work, giving rise to the idea of a secondary god – the Logos, the Sophia, the Holy Spirit, the Christ. (J. M. Robertson: Pagan Christs, 1903)

(Ez az irás a Pesti Hirlapban megjelent tanulmány bővitett, lábjegyzetekkel ellátott változata.)

25 dolog, amit érdemes tudni a Holt-tengeri telekrcsekről:

1.
A Holt-tengeri tekercseket 1947 és 1956 között találták meg a Holt tenger É-NY-i partjánál, 11 barlangba elrejtve. Ez a terület Jeruzsálemtől 21 km-re található, és

2.
Csak az 1. és a 11. barlangban találtak viszonylag ép iratokat, ugyanakkor a 4. barlangban, 1952-ben felfedezett leletanyag volt a legbőségesebb. Közel 500 kézirat kb. 15 000 db töredékét találták meg.
3.
A tudósok összesen kb. 825-870 tekercset azonosítottak.
4.
A tekercseket két kategóriába lehet sorolni: vanak bibliai és nem bibliai tárgyú tekercsek . Eszter könyve kivételével a zsidó kánon (ó-szövetség) minden könyvéből találtak köztük töredékeket.
5.
Nemrégen azonosították a tekercsek között Izsaiás Könyvének 19 másolatát, Mózes V. könyvének 25 másolatát és a Zsoltárok Könyvének 30 másolatát.
6.
A tekercsekben szerepelnek Ezékiel, Jeremiás és Dániel próféciái, de ezek nincsenek benne a Bibliában.
7.
Az Izsaiás tekercsek viszonylag jó állapotban kerülte elő. Ezek a tekercsek 1000 évvel régebbiek, mint az eddigi legrégebbi Izsaiás másolat. A tekercsek az eddigi legrégebbi Ó-testamentum szövegek.
8.
A tekercsek közt eddig ismeretlen, Dávid Királynak és Józsuának tulajdonított zsoltárokat is találtak.
9.
Az ó-szövetség és annak magyarázatai mellett vannak a tekercsekben nem biblikus szövegek is. Magyarázatok, kifejtések, a közösségre vonatkozó szabály-könyvek, hadviselésről szóló, és hálaadó zsoltárok , himnuszok, áldások, liturgikus szövegek, és a bölcsségek.
10.
A tekercsek nyelve többnyire héber, de sok az arámi nyelvű anyag is. Az arámi nyelv a Palesztin területen élők nyelve volt a Jézus születését megelőző 200 évben. A tekercsek felfedezése nagyban növelte ismeretünket e két nyelvről. Ezeken kívül van még néhány görög nyelven íródott szöveg is.
11.
A feltételezések szerint a tekercsek egy zsidó szekta könyvtárt alkották. A könyvtárat az első zsidó lázadások idején rejtették el a barlangokban (i.sz. 66-70) Amikor a római hadsereg rátámadt a zsidó lázadókra.
12.
A barlangoktól nem mesze találtak rá Qumram romjaira. A romokat 1950-e évek elején tárták fel. Feltételezések szerint a romoknak köze lehet a tekercsekhez.
13.
A Holt-tengeri tekercseket nagy valószínűséggel az esszénusok írták i.e. 200 – i.sz. 65-ig terjedő időszakban. Az esszénusokról említést tesz Josephus is illetve más források is, az Új-szövetség azonban említi őket. Az esszénus szekta szigorú Tóra tisztelő, messiás-váró, apokaliptikus, keresztelkedő, visszavonult, Istennel való új szövetségben (frigyben) hívő zsidó szekta volt. Vezetőjüket az „Igazságosság Tanítójának” nevezték, aki ellen a Jeruzsálemi hivatalos papság tiltakozott, és akit valószínűleg meg is öltek.
14.
A qumrami közösség ellenségeit a „Sötétség Fiainak” nevezték, önmagukat pedig a „Fény Fiainak”, „szegényeknek”, Az „Út” Tagjainak. Önmagukat „szenteknek” hitték, akik a „szentség házában” laktak, mert a „Szentlélek” velük lakott.
15.
József, Júda, Lévi, Naftali és Amram (aki Mózes apja volt) utolsó szavai is le vannak jegyezve a tekercsekben.
16.
Az egyik legkülönösebb tekercs a Réz Tekercs, amit a 3. barlangban találtak. Ebben a tekercsben 64 földalatti rejtekhelyet sorolnak fel Izrael területén. Ezeken a lelőhelyeken aranyat, ezüstöt, illatos anyagokat, és kéziratokat rejtetek el. Ezek az kincsek a feltételezések szerint a Jeruzsálemi Templomból valók, és a biztonság kedvért rejtették el őket.
17.
A leghoszab tekercs a 1. barlangban megtalált úgy nevezet Templom Tekercs. Jelenlegi hossza 396 m magasan van a tengerszint felett. A töredékeket annak megfelelően számozták, hogy melyik barlangból kerültek elő. Azt mondják, ezek a kéziratok a napjainkban felfedezet iratok közül a legértékesebbek. Ilyen korsókban akadtak rájuk.
8.148 méter, az eredeti hossza 8,75 m lehetett.
18.
A tekercsekben eddig ismeretlen történetek is szerepelnek klb. Bibliai személyekről, pl. Énokról, Ábrahámról, és Noéról. Ábrahám történetében pl. szerepel egy magyarázat arról, hogy miért kérte Isten, hogy áldozza fel neki a fiát Izsákot.
19.
A tekercsek javarészben állati bőrökből készültek, de vannak papirusz tekercsek is, sőt van egy, ami rézből van. A szövegeket szén alapú tintával írták jobbról balra, írásjelek használata nélkül, kivéve egy esetenkénti bekezdés jelet. Néha még a szavak közötti szóközöket sem tartották meg.
20.
A tekercsek forradalmasították az Ó-testamentum szövegértelmezését. Érdekes módon most, összehasonlítva a középkori kéziratokkal, úgy találjuk, hogy ezek a szövegek lényegében a Mózesi szövegekkel vannak összhangban.
21.
A Holt tengeri tekercsek közül néhányat eladásra hirdetek meg az 1954. június 1-i Wall Street Journalban. A szöveg így hangnozt: A négy Holt tengeri tekercs: Bibliai kézirat I.e. 20-ból, eladó. Ideális ajándék lehet egy nevelési vagy vallási intézmény számára, magánszemély, vagy egyesület részéről. Box F206”
22.
Bár a qumrami közösség létezet Krisztus idejében, egyik tekercs sem említi sem Őt, sem követőit, akiket az Új-szövetségből ismerhetünk.
23.
A leginkább ép tekercsek az 1-es és a1es barlangokból kerültek elő. Ezeket az 50-es évek végén publikálták, és jelenleg a jeruzsálemi „Shrine of the Book” múzeumban kaptak otthont.
24.
Az 50-es évek végéig a tekercsek kb. 40 %-a, lényegében a 4. barlangban talált tekercsek töredékei, maradtak publikálás nélkül. És nem voltak hozzáférhetőek. Ez 1991-ig így is maradt. 44 ével az első tekercs felfedezése után, a közvélemény nyomásának engedve, végül a tekercsek fotói általánosságban hozzáférhetővé váltak. 1991 novemberében a fotókat a Biblia-történeti Társaság egy nem hivatalos kiadványban jelentette meg; bejelentették egy megállapodást számítógépes rekonstrukcióról; a Huntington könyvtár kötelezettséget vállalt, hogy hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára a tekercsek fotóiról készült mikrofilmeket.
25.
A Holt –tengeri tekercsek nagymértékben hozzájárultak a judaizmusról és a kereszténységről szóló ismereteink bővítéséhez. A Judaizmus nem rabbinikus formáját mutatják be, és gazdag összehasonlítási alapot nyújtanak az Új-szövetség kutatói számára, beleértve számos fontos párhuzamot Jézus mozgalmához. A kereszténységet a Judaizmusban gyökerező hitnek mutatják be, és kiemelik a két vallás közötti evolúciós láncszemet is.