Éjszakai világító felhők: új felfedezések |
|
2009.08.22. 05:24 |
|
A NASA idén tavasszal indította kifejezetten a világítő felhőkkel foglalkozó programját. A program keretében fellőtt műhold (AIM) azt vizsgálja, hogy a felhőképződést segítő úgynevezett kondenzációs magvak - légköri porszemcsék, korom, amire a levegőben lévő vízpára kicsapódik, majd megfagy - a Földről vagy a világűrből származnak-e. Emellett a felhők kialalkulásának egyéb körülményeit és életciklusát is kutatja.
A világító felhők ritka megjelenésének a fő oka az, hogy a sztratoszférába, ahol kialakulnak, csak speciális esetben (például vulkánkitörések alkalmával) kerül fel por, ezért a képződésükhöz szükséges feltételek ritkán vannak meg. A mezoszféra azonban még a sztratoszféránál is magasabban van (50-80 km), ezért ide feltehetőleg csak a világűrből kerülhet kőzettörmelék (meteorok révén).
Ebben a magasságban a légkörben már nagyon kevés a víz (szárazabb, mint a Szahara), és a hőmérséklet - 80 fok körül mozog, így a levegő kevés vízgőz mellett is hamar eléri a telítettséget. Minél hidegebb a légkör, annál könnyebben megtörténik a felhőképződés. Mivel a kialakulásuk helye, a mezoszféra a sarkok közelében a leghidegebb, ez a magyarázata, hogy miért nem fordulnak elő a trópusok-szubtrópusok felett.
A NASA műholdas mérsei alapján új dolgokat tudtunk meg a világító felhőkről. Ezek a felhők a korábbi elképzelésekkel szemben változatos szerkezetűek lehetnek, és sokkal erősebben verik vissza a Nap fényét. Emellett alakjuk gyorsan változik, már a műhold egy Föld körüli keringése alatt is látható a változás.
A műholdas mérések azt is bebizonyították, hogy a felhők kialakulása nagyon érzékeny a hőmérséklet kicsi ingadozásaira. Emiatt a kutatók szerint jól jelzik a klímaváltozást. Ehhez persze néhány hónapnál hosszabb megfigyelésekre van szükség.
Az a tény, hogy a felhőket egyre gyakrabban alacsonyabb földrajzi szélességeken is észlelik, néhány kutató szerint a felmelegedés bizonyítéka. A magyarázat azonban egyelőre csak elmélet, mely szerint a növekvő szén-dioxid mennyiség a légkör magasabb rétegeiben ellentétes hatást fejt ki, mint a felszín közelében. Az alsó rétegekben a szén-dioxid elnyeli a felszín által kibocsátott sugárzást, így ott melegebb lesz, ezzel szemben a magasabb rétegekben csökken a hőmélrséklet. Szeretném még egyszer megjegyezni, hogy ez csak feltételezés. Reméljük, a műhold hamarosan egyértelműen bizonyítja vagy cáfolja majd a kérdéses dolgokat.
A világító felhők naplemente után fél-másfél órával jelenthetnek meg a nyugati horizont közelében, vagy napfelkelte előtt a keleti látóhatár közelében. Színük legtöbbször ezüstös-kékes, ritkábban narancsszínű. Elsősorban a sarkvidékekhez közeli területeken figyelhetők meg, de idén nyáron hazánkban is megörökítettek egyet.
Forrás:Ádám Rita
Vezető meteorológus
Meteo21
|
Már most másfél Földet használunk |
|
2009.08.18. 08:04 |
|
A Föld lakossága 30 százalékkal többet használ fel a világ természeti erőforrásaiból, mint amennyi rendelkezésére áll: a bolygó állapota romlik, a fajok sokfélesége tovább csökken, és egyre több állam küzd állandó vagy időszakos vízhiánnyal - áll a WWF által kiadott Élő bolygó jelentésben.
Az 1998 óta kétévente megjelenő Élő bolygó jelentés, amely számadatok alapján mutatja be a bolygó ökológiai állapotát, idén új indexet vezetett be. A biológiai sokféleség változását mérő élőbolygóindex és az ökológiai lábnyom mellett a vízfelhasználást jelző vízlábnyom is elemzi, milyen keresletet támaszt az emberiség a Föld ökológiai tartalékaiból - közölte a WWF Magyarország.
Összesen 1686 gerinces faj 4645 populációjának felmérése alapján az élőbolygóindex az 1970-es évekhez képest 30 százalékkal romlott, azaz az elmúlt 35 évben a gerinces fajok egyedeinek száma 30 százalékkal lett kevesebb. Drámai csökkenés tapasztalható a trópusi és az édesvízi fajoknál. Ennek legfőbb okai között az erdőirtás, a nem megfelelő földhasználat, a vízfelhasználás, valamit a klímaváltozás áll. De ide sorolható még a természet szennyezése vagy a túlhalászat is.
Új fogalom a vízlábnyom
A Föld lakosságának átlagos ökológiai lábnyoma jelenleg 2,7 hektár, ami azt jelenti, hogy 30 százalékkal nagyobb lábon élünk, mint amennyit a Föld kiszolgálni képes. Magyarország az előző jelentéshez képest nyolc hellyel került hátrébb, vagyis jelenleg a 40. a sorban. Ez azonban sajnos nem azt jelenti, hogy az ökológiai fogyasztása csökkent (ami még mindig 3,5 hektár/személy), csupán azt, hogy más országok fogyasztása a mienknél gyorsabban nőtt.
Az Élő bolygó jelentésben újonnan bevezetett vízlábnyom megmutatja, hogy az egyes nemzetek lakói mennyi édesvizet használnak fel, beleértve azt is, hogy az életszínvonaluk biztosításához indokolt termékek előállításához hány liter víz szükségeltetik. Átlagosan egy ember 1,24 millió liter édesvizet fogyaszt évente, amivel egy olimpiai úszómedencét félig meg lehet tölteni. Miközben jelenleg körülbelül 50 ország küzd vízhiánnyal, az Egyesült Államok lakói átlagosan 2,48 millió liter vizet fogyasztanak évente.
A listán szereplő 150 országból fejenként évi 619 ezer liter vízfogyasztással Jemen áll az utolsó, legtakarékosabb helyen. Magyarország a 126. helyen található évi 750 ezer literrel. A klímaváltozás következtében egyre nagyobb gondot okozhat a víz és az energia hiánya.
|
Vége az emberi civilizációnak? |
|
2009.08.18. 08:03 |
|
A Gaia-elmélet megalkotója szerint a klíma-egyensúly végleg felborult, a Föld menthetetlen
James Lovelock, a Gaia-elmélet felállítója szerint a világ a pusztulás útjára lépett, és ez az út nem is lesz túl hosszú. A neves tudós azt valószínűsíti, hogy a klímaváltozás visszafordíthatatlanná vált, és sokkal drámaibb következményei lesznek, mint ami az eddigi prognózisokban szerepelt. A kutató szerint nem tehetünk semmit, a kikerülhetetlen klíma-katasztrófa a 21. században akár hatmilliárd ember halálával is járhat.
Hasonló, sokkoló hatású bejelentésekből a globális felmelegedés ismertté válása óta nincs hiány, komoly ember azonban eddig ritkán adta a nevét ilyesmihez. Lovelock azonban más kategória: olyan tudós, akinek a szavára az egész világon figyelnek. A 90-es években az ózonlyuk kialakulásáért felelős gázok feldúsulásának leírásáért hajszál híján Nobel-díjat kapott. De nem ez tette világhírűvé, hanem az a tudományos elmélet, amely a Néma tavasz című könyv mellett talán a legnagyobb hatást gyakorolta a környezetvédő mozgalmak és a környezettudatos gondolkodás kialakulására.
A Gaia-hipotézis szerint a Föld a maga bioszférájával (az élőlények és az élőhelyek összességével) nem egy bolygó csupán: inkább úgy működik, mint egy nagyon összetett önszabályozó rendszer - vagyis, mint egy bolygó-méretű élőlény.
Az elméletbe sok minden belefér - akár az is, hogy a Föld "immunrendszere" elpusztítja azokat az organizmusokat (praktikusan az emberiséget), akiknek a léte a bolygó egészének túlélését veszélyezteti. A közvéleményben azonban inkább csak az csapódott le a gondolatból, hogy a bolygó él, sebezhető, és védelemre szorul (holott talán hatásosabb lett volna, ha azt ismeri fel az emberi társadalom, hogy őt magát kell megvédeni, méghozzá, ha közvetve is, saját magától).
Lovelock (akinek elméletét a Rolling Stone magazin írása nyomán a Greenfo környezetvédelmi portál elemezte) nem a levegőbe beszél, amit mond, azt megfigyelésekkel, kísérletekkel, számításokkal is alátámasztja. A tudós azt állítja, hogy az ENSZ Éghajlat Változási Kormányközi Testületének (IPCC) számítógépes modelljei tévesek: a globális átlagos felmelegedés nem áll meg a ma legvalószínűbbnek tartott 4 foknál, hanem akár 8 fokkal is melegedhet a földi klíma. Emiatt 2020-ra a szárazságok és az extrém időjárási jelenségek hétköznapivá válnak, a Szahara 2040-re eléri Európát, Berlin éghajlata pedig Bagdadéhoz válik hasonlóvá.
A világ legnagyobb, tízmilliós népességű nagyvárosai legalább részben lakhatatlanná válnak. Az általános élelmiszerhiány miatt tömeges lesz az elvándorlás, ami a korábbi világháborúkhoz hasonló léptékű konfliktusokhoz vezet, például Szibéria megszerzéséért Kína és Oroszország között. Mindez - a tengerek szintjének emelkedésével, az éhínség és a járványok tömegessé válásával, az életfeltételek radikális romlásával - oda vezet, hogy a bolygó népessége megtizedelődik: 2100-ra a jelenlegi 6,6 milliárdról 500 millióra csökken, és a túlélők Északra (Kanadába, Izlandra, Skandináviába, a sarkkörön túli területekre) húzódnak.
A riasztó forgatókönyv azon alapul, hogy a felmelegedés következtében beindult változások a többszörös pozitív visszacsatolásokon keresztül ma már egymást gerjesztik, és pillanatnyilag nincs olyan emberi eszközökkel befolyásolható erő, ami megfékezhetné a folyamatot.
James Lovelock nagyjából négy éve építgeti azt a gondolati modellt, amiből ezek a következtetések adódnak. 2004-ben látogatást tett barátja és kollégája, Richard Betts, a Hadley Centre for Climate Change kutatója munkahelyén, és elbeszélgetett az ott dolgozókkal. Öt, egymástól független munkát végző, különböző szakterületeken dolgozó tudós számolt be neki olyan folyamatokról, amelyek külön-külön is elegendőek lennének a klíma-egyensúly felborítására.
Kiderült, hogy ugyanaz történik a sarki jégmezőkön és a magashegységek hóhatár feletti területein, a tajgákon és a trópusi esőerdőkben, illetve az óceánokban: a felmelegedés következtében beálló változások maguk is gyorsítják a melegedést (például úgy, hogy a jégtakaró elolvadása után a sötétebb földfelszín jobban melegszik, amitől gyorsul a maradék jég olvadása). Ráadásul ezek a földrajzilag olykor nagy távolságra zajló változások egyáltalán nem függetlenek egymástól, sőt, a globális víz- és szén-körforgási ciklusokon, a szél- és áramlási rendszereken keresztül kölcsönhatásban vannak, és erősítik egymást.
Minden változás ugyanabba az irányba mutat, és a hatás már jócskán meghaladja a rendszer rugalmasságát, a beépített korrekciós lehetőségek kapacitását. Vagyis nem tehetünk semmit: a folyamatok tehetetlenségi ereje jóval nagyobb, mint az ember beavatkozási képessége.
A kutató szerint a jelenlegi számítógépes klímamodellek használhatatlanok, mivel - politikai vagy egyéb okokból - túlságosan óvatosak. Az IPCC jelentésében például az szerepel, hogy Grönland jégtakarójának leolvadásához nagyjából 1000 év kell, miközben ez a ma ismert adatok alapján akár 2030-ra is megtörténhet. Ugyanilyen pontatlanok a tengerszint emelkedésére vonatkozó számítások: az IPCC 2100-ig maximálisan 6,4 Celsius fokos felmelegedést, és ennek hatására legfeljebb 60 centiméteres vízszint-emelkedést jósol, miközben a sarki jég teljes elolvadása - Lovelock számításai alapján akár már 20 év múlva - 24 méteres, özönvízszerű hatásokkal járó emelkedéshez is vezethet.
A Lovelock-féle krízis-forgatókönyv szerint a növekvő hőmérséklet miatt egyre zsugorodik a sarki jégtakaró, azaz nő a jéggel nem borított szárazföld felülete (és persze a vízszint is). Mivel a jég visszaveri, a víz és a szárazföld viszont elnyeli a napfényt, a folyamat egyre gyorsítja a hőmérséklet növekedését, és magát az olvadást is. A gyorsuló melegedés és szárazodás miatt a legnagyobb kiterjedésű erdőségek nagyrészt elpusztulnak (így széndioxid-megkötő képességük lecsökken), az "örökké fagyott" területek felolvadása nyomán pedig rengeteg metán kerül a légkörbe (a metán csaknem húszszor erősebb üvegházgáz, mint a szén-dioxid).
Az ember megjelenése előtt a földi rendszerben az imént említett, egymást erősítő folyamatokat a megfelelő negatív visszacsatolások ellensúlyozták, például úgy, hogy a Föld a fölösleges hőt kisugározta a világűrbe. Erre azonban ma, az emberi tevékenység nyomán a légkörbe került üvegház-gázok miatt nincs mód. Ezért a melegedés egy darabig egyre gyorsul, majd egy ponton új egyensúly alakul ki: az éghajlat a ma ismertnél jóval melegebb és szárazabb lesz.
A tudós végkövetkeztetése, hogy "fenntartható növekedésről" értelmetlen beszélni, inkább a "fenntartható visszavonulásra", vagyis az emberi élőhelyek megváltozására és összezsugorodására kellene felkészülnünk. - Nincs olyan megoldás, amely valóban segíthetne. A túlnépesedett Földön jelenleg hétmilliárd ember lakik, és akkor még nem számoltuk az állatvilággal. Ha csupán azt a szén-dioxid-mennyiséget nézzük, ami a lélegzéssel kerül a levegőbe, már az is a teljes kibocsátás negyede, jóval több, mint amit például a légiforgalom okoz.
Nem mondhatjuk az élőlényeknek, hogy ezentúl tartsák vissza a levegőt. Nincs menekvés: minden korlátunkat túlhaladtuk - fogalmazott a kutató. Lovelock szerint ideje lenne, hogy a politikusok a valóság elkendőzése helyett végre tudomásul vegyék az igazságot, és annak megfelelően ne "fenntartható fejlődést", hanem "vért, verítéket és könnyeket" ígérjenek a jövőre nézve. - Az emberek már tudják, hogy nagy a baj, lehetne velük értelmesen beszélni - állítja a tudós.
Az emberiségnek szerinte (pontosabban a túlélők kicsiny táborának) két választása van: vagy visszalép a technika és a civilizáció egy koráb
|
2009 a gorilla éve |
|
2009.08.18. 08:01 |
|
A gorillák a Föld legveszélyeztetettebb állatfajai közé tartoznak, ezért 2009-ben az ENSZ e főemlősök megmentését tűzi zászlajára.
II. Albert monacói herceg nyitotta meg december 1-én az ENSZ keretei között működő Költöző Vadállatok Megmentése Egyezményének (CMS) éves konferenciáját Rómában, s egyben bejelentette, hogy az Egyezmény a 2009-es évet a gorillák megmentéséért folytatott küzdelemnek szenteli.
A gorillák Nyugat- és Közép-Afrika trópusi esőerdőiben élnek. Különösen az Ugandában, Ruandában és Kelet-Kongóban élő keleti hegyi gorillák (róluk készült a Dian Fossey kutatómunkáját bemutató Gorillák a ködben c. film is) száma aggasztóan alacsony, összlétszámuk nem éri el az ezret.
A gorillákra leselkedő legfőbb veszélyforrások az ebola és az orvvadászat, illetve élőhelyeiket nagymértékben fenyegeti az erdőirtás és a közelben dúló fegyveres konfliktusok. Nem csak a feketepiacon jó áron eladható kölykök miatt gyilkolják a nagymajmokat az orvvadászok, a helybéliek a húsukat is szívesen fogyasztják. A CMS kezdeményezése is elsősorban az orvvadászat ellen fog irányulni, a gorilla-megfigyelő turistaösvényekből származó bevételekből főként a vadőrök munkáját fogják anyagilag támogatni.
A konferencia célja mindezen túlmenően a világon leginkább veszélyeztetett mintegy 30 faj védelme javításának megvitatása. De a számokat tekintve még ennél is elkeserítőbb a helyzet: egy, a nyáron kiadott jelentés szerint a főemlősök 634 fajának és alfajának mintegy fele került a kihalás szélére a környezetszennyezés és a klímaváltozás okozta élőhelyek pusztulása, valamint a túlvadászás következtében. A legrosszabb helyzetben nem is Afrika, hanem Ázsia állatvilága van: az ott élő főemlősök 70%-a szerepel a legveszélyeztetettebb fajok nemzetközi listáján.
|
Kihalás fenyegeti a gepárdokat is |
|
2009.08.18. 08:00 |
|
A gepárdok válhatnak a legújabb kihalási hullám következő áldozatává az ENSZ szerint. Afrikában tízezernél kevesebb felnőtt példány él, míg Ázsiában nem több, mint ötven. A világszervezet legújabb listáján huszonegy veszélyeztetett faj szerepel.
Az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) szerint a gepárd súlyosan veszélyeztetett, és fokozott védelmet igényel. A leggyorsabb szárazföldi állatnak egyre csökken az élőhelye, és túl sokat vadásznak le belőle. Szükség volna arra, hogy a nagymacskát fogságban tenyésszék, mivel a populáció mérete az egykor voltnak már csak a tíz százaléka.
Összesen huszonegy fajnak volna szüksége nagyobb védelemre. Köztük van a kúposfejű delfin, a nyugat-afrikai lamantin, a heringcápa, az afrikai vadkutya és az egyiptomi keselyű. Az ENSZ arra kéri a kormányokat, hogy állítsák helyre ezen állatok élőhelyeit, tisztítsák meg vándorlási útvonalaikat és hozzanak további intézkedéséket is. A listát az UNEP kezeli. A szervezet szerint a gepárdok lakta országok 80 százalékában fokozott védelemre volna szükség.
A kimutatás szerint 18 országban már kihalt a gepárd, és Afrikában is tízezernél kevesebb felnőtt példány él, míg Ázsiában nem több, mint ötven. Afrikai vadkutyából nyolcezer van, az emberrel és az új betegségekkel való küzdelem miatt.
Ezek a fajok szinte kipusztultak Közép- és Nyugat-Afrikából. A delfinféléknek a negyede néz szembe a kihalás veszélyével.
|
A korallzátonyok közel 20%-a elpusztult |
|
2009.08.18. 08:00 |
|
A növekvő szén-dioxid-kibocsátás miatt a gyors ütemben savasodó tengervíz a korallzátonyok mintegy ötödét már elpusztította. A folyamat nem állt meg.
A korallzátonyokat apró korallpolipok építik föl, kalciumkarbonát, azaz mészkő kiválasztásával. A zátonyok, amelyek a Föld leggazdagabb tengeri biomjainak alapját képezik, rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra. Megóvásuk nem csak a biodiverzitás megőrzése miatt fontos. A zátonyok védik a partokat a nyílt tengeri hullámbetörésektől, gazdasági hasznuk is van, és körülbelül félmilliárd ember megélhetése közvetlenül függ tőlük.
Az eredményeket az ENSZ 14. Klímakonferenciáján mutatta be a korallzátony-figyelő világhálózat (GCRMN), amely szerint a képződmények pusztulása világszerte tapasztalható. A hálózat munkájában résztvevő Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) elnöke, Julia Marton-Lefevre szerint az elmúlt húsz évben elpusztult a korallzátonyok 19%-a, és ha a szén-dioxid-kibocsátás a jelenlegi mértékben folytatódik, akkor a következő néhány évtizedben a ma még élő zátonyok nagy része is el fog tűnni.
A jelenség mögött egyértelműen a CO2-kibocsátás áll. A légkörbe kerülő szén-dioxid legnagyobb részét, mintegy harmadát az óceánok nyelik el. Az egyre szénsavasabbá váló vízben azonban növekszik a kalciumkarbonát vízoldhatósága, amelynek hatására szétmállik a korallmészkő, a telepeket létrehozó és karbantartó apró állatkák pedig elpusztulnak. A korallzátonyok teljes pusztulását csak a széndioxid-kibocsátás abszolút minimumra való leszállításával lehet csak elkerülni - jelentette ki Marton-Lefevre. A korábbi előrejelzéseknél mintegy tízszer gyorsabb ütemben savasodó tengervíz már nem csak a koralltelepeket, hanem más mészképző élőlényeket, pl. a csigákat, kagylókat is veszélyezteti.
|
2012-a Nap ötödik korszakának utolsó éve |
|
2009.08.18. 07:58 |
|
A maják szerint most a Nap ötödik korszakában élünk. A mostani embert négy korábbi emberi faj és civilizáció előzte meg. A jelenlegi, ötödik korszaknak a maja-naptár szerint különleges jelentősége van, mert nem csak az i.e. 3114-től számított 5125,4 év jár le, hanem egy nagyciklus (25 625 év - ez egy precessziós ciklus, ennyi idő alatt tesz meg a Föld egy teljes kört az állatövi jegyekben) valamint a 113 972 éves világciklus is.
A maják felfogása szerint az emberi civilizációk sorsát nem önmaguk, hanem bizonyos kozmikus törvényszerűségek uralják, amelyek szoros összefüggésben vannak a Nap kozmikus körpályájával.
2012. december 22-én a maják szerint kozmikus kapcsolat jön létre a Vénusz, a Nap és a Fiastyúk (Plejádok) között. A Nap ekkor nem csak a közismert téli napforduló csúcspontján tartózkodik, hanem a Tejút és az égi egyenlítő keresztútján. A maják ezt a pontot a "Szent Fa" néven említik és a mi Világunk középpontjának tekintik.
Ez lesz az a pillanat, amikor a Föld bolygó a Plejádok Alcyone csillaga körüli 25 625 éves keringési pályájának végpontjára érkezik.
Ugyanebben a pillanatban, ezzel tökéletesen szinkronban a Plejádok egész csillagrendszere a Galaktikus központ körüli 225 millió éves keringési ciklusának végére ér sőt az egész Tejút Galaxis ls éppen abban a pillanatban jut majd el egy ennél végtelenül hosszabb keringési pályája végpontjára a Nagy Központi Nap körül.
Olyan ez, mintha egy különleges kozmikus spiráltánc záróakkordja hangzana fel a térben.
Létezik galaxisunkban egy övezet, az úgynevezett Photon öv. Napunk 2000 évig tartózkodik a Photon övön belül és 11 000 évig azon kívül. Ahogy a Nap megközelíti a Photon övet a Föld a keringési pályáján kb. 20 éven keresztül ki és be lép a Photon övbe. Az 1987-es év volt, amikor a 11 000 éves ciklus után a Föld ismét belépett a Photon övbe és azóta egyre növekszik az az idő amíg ott tartózkodik, egészen 2012-es év téli napfordulójáig, amikor a Föld teljes pályája a Photon övön belül lesz és ezzel a Nagy Ciklus befejeződik.
A maja naptár is itt végződik. Egy új korszak köszönt az emberiségre.
A fenti szöveget Tarr Bence László filozófus írásából "rövidítette" SiriusB, hogy egyszerűen áttekinthető legyen miért olyan különleges ez a 2012. december 21. a maják szerint is.
|
Globális jégriadó az Északi Tanácsban |
|
2009.08.18. 07:57 |
|
Az északi-sarki térségben érdekelt Északi Tanács tagállamainak hét végi konferenciáján a sarki jégtakaró olvadásának drámai felgyorsulásáról számoltak be a kutatók.
Az észak-norvégiai Tromsöben tartotta éves külügyminiszteri értekezletét a hét végén a Sarki Tanács (Arctic Council). Az Egyesült Államok, Oroszország, Kanada, Svédország, Dánia, Finnország, Izland és Norvégia képviselőit tömörítő testület - amely az északi sarkvidék természeti kincseinek felelős kezelését, illetve a vitás kérdések megoldását igyekszik előmozdítani - ezúttal elsősorban a jégolvadás kérdéskörével foglalkozott. A tanácskozáshoz kapcsolódó Melting Ice: Regional Dramas, Global Wake-Up Call (olvadó jég: regionális drámák, globális riadó) című nemzetközi klímakonferencián Al Gore, az Egyesült Államok volt alelnöke és Jonas Gahr Söre, Norvégia külügyminisztere elnökölt.
A konferencia legfontosabb megállapítása, hogy a sarki jég az eddig felállított legpesszimistább forgatókönyvnél is vészesebb tempóban olvad. Albert Gore szerint a jégtakaró eltűnése az egész bolygón tapasztalható - Nyugat-Antarktiszon éppúgy, mint az Alpokban, a Himalája vagy az Andok hegyein -, ám az Északi-sarkon a leglátványosabb. Ráadásul a folyamat a sarkvidéki talaj megolvadása nyomán felszabaduló és a légkörbe kerülő nagy mennyiségű metán következtében egyre gyorsul (a metán is üvegházhatású gáz, ugyanúgy, mint a széndioxid, ám a hatása jóval erősebb). Gore szerint az immár halaszthatatlan globális kibocsátás-csökkentési együttműködésben az Obama-adminisztráció is partner lesz.
Jonas Gahr Söre azt hangsúlyozta, hogy a sarkvidéken a hőmérséklet gyorsabban emelkedik, mint bármely más régiókban, aminek a közvetlen következménye az összefüggő jégtakaró összezsugorodása lesz. A hatások ugyanakkor az egész világ klímájára hatással lesznek. A konferencián döntés született egy nemzetközi munkacsoport létrehozásáról, amely a Koppenhágában 2009 decemberében tartandó klímacsúcs számára jelentést készít az olvadás i folyamat előrehaladásáról. A mostani tanácskozáson emellett a kutatók új adatokat ismertenek a közös sarkvidéki megfigyelő program (AMAP) vizsgálatai eredényeiről, amelyek azt mutatják, hogy a globális tengerszint akár 1 méterrel is emelkedhet a század folyamán - ez sokkal gyorsabb, mint ami az ENSZ IPPC jelentésében szerepel, és a fő oka egyértelműen a grönlandi jégtakaró elolvadása.
|
Azt hitték, a Loch Ness-i szörny akadt horogra |
|
2009.08.18. 07:55 |
|
Egy spanyolországi horgászversenyen egy tizenegy éves kislány (38 kiló) egy közel 86 kilós, 2 méter 74 centiméter hosszú halat fogott - írta a Bors Online.
Jessica Wanstallnak több mint húsz percbe került, míg sikerült partra húznia az óriási állatot. Elmondása szerint meg sem fordult a fejében, hogy a hal ekkora lehet, főleg nem, hogy még nála is nagyobb, csak később realizálta, mikor meglátta a fényképeket.
Mikor kapása volt, és szólt a papájának, az megnyugtatta: nem olyan nagy dolog az, csak nyugodtan húzza ki. De ő már érezte, hogy ez bizony nem hogy nagy dolog, hanem valami hatalmas...Mikor a halat a vízből a partra kellett emelnie, apját hívta segítségül, aki így emlékszik vissza: - Mikor megláttam, azt hittem, a Loch Ness-i szörnyet fogta ki a lányom. Nagyon büszke vagyok rá.
A horgászversenyek nemzetközi szövetsége megállapította, hogy ezzel a fogással Jessica világrekordot állított fel: ez a szörnyeteg volt az édesvízből, 16 évesnél fiatalabb horgász által kifogott eddig legnagyobb hal.
|
Holdraszállás |
|
2009.08.18. 07:54 |
|
Az Apollo-11 volt az első holdraszálló expedíció az Apollo-program keretében. Neil Armstrong és Edwin Aldrin voltak az első emberek a Hold felszínén.
Személyzet: Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins.
Az Apollo-10 sikeres küldetése után már minden készen állt rá, hogy az ember leszálljon a Holdra. A Kennedy elnök által kitűzött célt, miszerint az Egyesült Államok az évtized végéig meghódítja a Holdat, az Apollo-11 hivatott elérni. A küldetésre már csak 5 hónapnyi idő állt rendelkezésre. A legénység tagjai: Neil Armstrong (parancsnok), Edwin Aldrin és Michael Collins voltak.
Armstrong, Collins és Aldrin 1969. július 16-án emelkedett a magasba a Cape Kennedy (Canaveral) űrközpontból. A Hold körüli pályára állás 3 napig tartott. Az asztronauták meglepődtek a Hold kietlenségén, sivárságán. 1969. július 20-án leszálltak a Hold felszínére. A leszállás nem volt zökkenőmentes. Aldrin és Armstrong bemászott az Eagle (,,Sas") nevű holdkompba, Collins egyedül maradt a parancsnoki egységben. Az Eagle a leválás után 100 km-es magasságban Hold körüli keringésbe kezdett, majd 13 km-es magasságba süllyedt. A küldetés legnehezebb része most következett. 12 percnyi üzemanyag állt rendelkezésre a holdkomp üzemeltetéséhez. Az üzemanyag kifogyása előtt végre megpillantották a leszállásra kijelölt helyet, majd július 20-án, 20:17-kor (UTC) leszálltak a Hold felszínére a ,,Nyugalom-tengerében". Ekkor 30 másodpercre elegendő üzemanyaguk maradt. ,,Houston, a Sas leszállt" - mondta Armstrong.
6 óra várakozás után kinyitották a holdkomp ajtaját, és leléptek a Hold felszínére. Ekkor hangzott el Armstrong híressé vált mondata:
,,Kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek."
A két és fél órás holdséta alkalmával tudományos kísérleteket végeztek és holdkőzeteket gyűjtöttek, de a lényeg a Hold meghódítása volt. Kitűzték az amerikai lobogót, majd egy emléktáblát helyeztek el az alábbi szöveggel:
,,Békés szándékkal, az egész emberiség képviseletében jöttünk."
Emellett egy kis fehér tasakot is hagytak a Hold felszínén, benne egy szilíciumkorongon miniatűr betűkkel 73 állam üzenete, egy aranyozott olajág, érmék és hímzett emblémák.
A fényképezés után aludni tértek, majd másnap felszálltak a holdkomp felszálló moduljával és csatlakoztak a parancsnoki egységhez, ismét találkoztak Collins-szal. A Föld légkörébe való visszatérés sikeres volt, az Apollo-11 a Csendes-óceánban landolt nem messze Hawaii-tól 8 nappal és 3 órával a felszállás után. Ezután karanténba helyezték őket az esetleges ismeretlen vírusokkal szembeni fertőzés elkerülése végett. Augusztus 10-én feloldották a karantént, az asztronauták az ünneplő tömegbe kerültek. Hatalmas parádé közepette ünnepelték őket a Broadwayn New Yorkban, majd a következő 35 nap alatt a világ másik 25 országában.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
