Hat perc sötétség |
|
2009.08.18. 07:53 |
|
(Bakos Gáspár, Hangzhou, Kína)
Az évszázad leghosszabb teljes napfogyatkozását kalandos körülmények közepette sikerült megörökítenie észlelőnknek Hangzhouból.
Ez a napfogyatkozás-fotó nem születhetett volna meg, ha Norio Narita (japán csillagász, gyakorlott Subaru észlelő és exobolygó-megfigyelő), nem kopogtat be szobámba a fogyatkozás hajnalán, és nem adja elő tört angolsággal, hogy menekülni kell Shanghaiból! 10 perc múlva már a taxiban ültünk, a pályaudvarra menet. A legnagyobb kihivás a vonatjegy megvásárlása volt. Lerajzoltuk hóember-kisszék stílusban a kiszemelt várost. Bármit kérdezett a pénztáros hölgy, bólogattunk. Kicsit féltem, hogy Tibetbe küld minket.
A vonaton végig esett az eső. Amikor megérkeztünk Hangzhouba, akkor kis időre kisütött, és láttuk, hogy már jócskán beleharapott a Hold a Napba. Megfigyelésünk helyszíne a pályaudvar előtt volt, körben betonrengeteg, és milliónyi hangoskodó kínai. Előttem egy szocreál stílusban öntött betonpalota, alsó szintjén a helyi KFC-vel. Jobbra egy állvány, ahol munkások hegesztettek (a fogyatkozás alatt is).
Sikerült kisajátítanom egy 1x0,6 m-es területet egy bokor mellett, és onnan fotóztam az eseményt. Érzésem szerint a legtöbb arra járó kínait meglepte az esemény, és csak azért bámészkodtak, mert mások is megálltak. Így gyűlt fel a nagy tömeg. Azt is észrevettem, hogy voltak, akik féltek az eseménytől.
A fogyatkozás érdekessége az volt, hogy a körben nyüzsgő őrült tömeg, dudáló taxik, ordibáló kufárok, tülkölő buszok, légkalapács, és bármi egyéb zajforrás, amit el lehet képzelni, a fogyatkozás pillanatában megfagyott. Egy hatperces "állókép" készült Kínáról. Amint kibukkant a Nap, egy másodperc alatt megnyomták a lejátszás gombot, és mindenki ott folytatta, ahol abbahagyta.
|
JUPITERBE CSAPÓDOTT ÜSTÖKÖS |
|
2009.08.18. 07:51 |
|
A felújított Hubble is szemügyre vette a Jupiter sebét
Néhány napja a Jupiter megmentette az életünket. Ismét. Feltehetően egy üstökös volt az az objektum, amely az óriásbolygóba csapódott és akkora méretű gödröt vájt az égitest felszínébe, mint a Csendes-óceán, írja a The New York Times.
A zúzódásszerű foltot elsőként egy ausztrál amatőr csillagász, Anthony Wesley észlelte július 19-én, felfedezését nem sokkal később a Hawaii-i Keck II és Gemini távcsövekkel is megerősítették. Becslések szerint a déli sark közelében elhelyezkedő folt méretében a Csendes-óceánnal vetekszik.
A májusi űrsikló szervízküldetés óta átfogó tesztelési sorozaton áteső Hubble egy kis szünetet tartott, hogy néhány órára a Jupiter felé fordítsa műszereit és csütörtök délután elkészítse a sebhelyről készült legélesebb felvételt. A csillagászok szerint az óriásbolygó sötét foltját nagy valószínűséggel egy üstökös becsapódás hozta létre, ezek az objektumok ugyanis viszonylag gyakorta keresztezik az óriásbolygó pályáját, ellentétben az aszteroidákkal, amik igen ritkák.
A foltot előidéző objektum szinte napra pontosan a Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódás 15. évfordulóján érte el a Jupitert. "Mind az infravörös, mind a látható fényű felvételek arra utalnak, hogy az 1994-es Shoemaker-Levy 9 esetéhez nagyon hasonló jelenség játszódott le a Jupiter légkörében" - mondta Leckrone. Becslések szerint a becsapódó objektum fél kilométer átmérőjű lehetett, és a Tunguzka eseménynél felszabaduló energia több ezerszeresét zúdította a Jupiterre. Az eset jól példázza, hogyan védi meg a Jupiter, illetve gravitációja a belső bolygókat a kósza objektumoktól.
|
"Eltűnik" a Szaturnusz gyűrűje |
|
2009.08.18. 07:50 |
|
A gyűrűk 15 évente egyszer éllel a Nap felé fordulnak, nem verik vissza a napfényt, emiatt nem láthatjuk őket
A Szaturnusz gyűrűje "eltűnik" kedd este a megfigyelők szeme elől.
A Szaturnusz a hatodik bolygó a Naptól számítva, s a második legnagyobb a Naprendszerben a Jupiter után.
A Szaturnusz igen nagy arányban hidrogénből áll, az egyetlen bolygó a Naprendszerben, amelynek a víznél kisebb a sűrűsége: egy képzeletbeli kísérletben "úszna a vízen".
A Szaturnusz látványos, jégből és törmelékekből álló gyűrűrendszerrel rendelkezik, ennek szélessége 273 586 kilométer, viszont alig 10 méter vastagságú - olvasható a Space.com csillagászati hírportálon.
A gyűrűk a visszaverődő napsugaraknak köszönhetően ragyognak, ám 15 évenként éllel fordulnak a Nap felé, s így gyakorlatilag nem verik vissza a napfényt, vagyis eltűnnek.
"A keskeny gyűrűk által visszavert fény mennyisége oly csekély, hogy gyakorlatilag láthatatlanná válnak" - magyarázta Linda Spikes, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szakértője, aki a Cassini űrszonda Szaturnusz-projektjének a helyettes vezetője.
A Cassini űrszondát 1997-ben bocsátották fel, s 2004-ben állt a Szaturnusz körüli pályára. Feladata egyebek közt a Szaturnusz-gyűrűk háromdimenziós szerkezetének és viselkedésének vizsgálata.A holdak felderítése és felszíni összetételének meghatározása.
Küldetését eredetileg négy évre tervezték, a Cassini azonban mindmáig jól működik, időközben átprogramozták, hogy képes legyen végrehajtani az új feladatokat.
A Szaturnusz egyenlítője 27 fokos szöget képez a Nap körüli pályájához viszonyítva. Amikor a bolygó a Nap körül kering, hol az egyik, hol a másik féltekéjét fordítja galaxisunk központi csillaga felé. Ezzel magyarázható az évszakok váltakozása a bolygón, ugyanúgy, ahogy ez a Földön történik.
Ám míg a Föld 365 nap alatt kerüli meg a Napot, a Szaturnusznak ez 29,7 évébe kerül. Ennek megfelelően 15 évenként, "évszakváltáskor" a gyűrűk élükkel fordulnak a Nap felé.
A csillagászok az eseményt "napéjegyenlőségnek" nevezik, a mostani gyűrűátfordulás a tavasz beköszöntét jelzi a gázóriás északi féltekéjén.
|
Aggasztó olvadás az Antarktiszon: széteshet a jégtakaró? |
|
2009.08.18. 07:49 |
|
Négyszer olyan gyorsan vékonyodik az egyik legnagyobb antarktiszi gleccser, mint tíz évvel ezelőtt.
A nyugat-antarktiszi Pine Island gleccserről készült műholdas mérések tanulmányozása feltárta, hogy a jég felszínének évi zsugorodása eléri a 16 métert is - áll Geophysical Research Letters egyik tanulmányában.
1994 óta a gleccser 90 méterrel vékonyabb, ami komolyan befolyásolja a tengerszint emelkedését - olvasható a megjelent tanulmányról beszámoló a BBC hírportálon.
A 15 évvel ezelőtti olvadási ütemre alapozó számítások alapján azt feltételezték, hogy a gleccser 600 évig "tart ki", de az új számítások szerint csak 100 évet jósolnak a gleccsernek.
A gleccser középső részén gyorsabb az olvadás, és ha ez így folytatódik, a jégmező széttörhet, ami hatással lehet a belsőbb területek jégtakarójára.
A gleccser középső részének elolvadása 3 centiméterrel emelné meg a világtengerek szintjét, a mögötte lévő jég megolvadása pedig nagyságrendileg nagyobb tengerszint-emelkedését okozta - mondta Andrew Shepherd, a tanulmány egyik szerzője.
A Pine Island gleccsert az utóbbi időben nagy erőkkel kutatják, attól tartanak, összeomlása a nyugat-antarktiszi jégtakaró széteséséhez vezethet.
Forrás: Link
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
