Stonehenge

A világ leghíresebb megalit emléke valaha talán a mai obszervatóriumok elődje volt, és fontos asztronómiai események előrejelzésére Szolgált...

Stonehenge erős mágnesként vonzza a kíváncsi embereket. A hatalmas kőtömbök és környékük idecsalogatják a kutatókat, akik megpróbálják felderíteni a rejtélyt, de az átlagembereket is, akik egyszerűen csak saját szemükkel szeretnék látni ezt a varázslatos helyet. Stonehenge még ma is megmagyarázhatatlan rejtély, pedig már sok, kiváló elme kísérelte meg, hogy feltárja a titkát. Lord Byron a Don Juanban teszi fel a kérdést, amely már sokakat foglalkoztatott.

Az álló kőcsoportot a szászok nevezték el Stonehenge-nek, illetve "Függő kövek"-nek, a középkori írók pedig az "Óriások táncának" hívták. Inigo Jones, a híres 17. századi régész, aki Stonehenge-ről az első tanulmányt írta, még úgy tartotta, hogy valaha római kori templom lehetett. William Stukeley pedig, a 18. századi régiségkutató, mellesleg szabadkőműves, meg volt győződve róla, hogy a druidák temploma volt. Csak a 20. század régészei tudták megállapítani a pontos korát, és ez által közelebb kerültek az igazsághoz. Ám a vonatkozó tényanyag még mindig igen szűkös…

A stonehenge-i építmény

A Stonehenge körül elterülő wiltshire-i vidéken, Dél-Anglia szívében a történelem előtti korokból sok rom található, Woodhenge, Dutrington Walls, a Cursus és több mint 350 sírdomb őrzi az itt élt félnomád pásztorközösségek emlékét, akik állatokat tenyésztettek, búzát termesztettek, és a Salisbury síkságon imádták isteneiket. Ők kezdték el építeni Stonehenge-t Kr. e. 3500 körül…

Richard Atkinson brit régész az 1950-es években arra a következtetésre jutott, hogy Stonehenge először egy kör alakú töltés volt, árokkal és 56 lyukkal, melyeket ma Aubrey-lyukaknak neveznek. Ezek a kör kerületén helyezkednek el. Az első oszlop a Heel Stone (Sarokkő) volt, a földsánc bejáratán kívül. A másodikat kb. 200 év múlva állították. A későbbi építők ezeket összekötötték egy párhuzamos töltések szegélyezte út segítségével az Avon folyóval. A "sugárút" hossza mintegy 3,2 km. 80 kőtömböt hoztak ide a 320 km-re levő Prescelly hegységből, Délnyugat-Walesből. Ezeket aztán valószínűleg tutajon szállították a walesi partok mentén, majd a másik Avon folyón Bristolba. A szárazföldön görgők segítségével vontatták, fel egészen Stonehenge-ig, ahol két körben állították fel őket. Az Aubrey gödrök és a középen elhelyezkedő masszív kőkörök között az ún. Y és Z-lyukak két további gyűrűje fekszik, amelyeknek talán csillagászati jelentőségük volt. I. e. 2100 körül 80 kék követ hoztak a helyszínre Walesből, melyekből két koncentrikus kört alakítottak ki. Ezeket később 30 homokkő monolittal helyettesítették. Ezen a körön belül két részleges patkóalakzat állt, amelyek közül a külsőt öt homokkő triliton (két függőleges kő, rajtuk egy vízszintes harmadik), a belsőt 19 faragott kék kő formázta.

Néhány megalit tömege eléri a 26 tonnát, úgyhogy ideszállításuk Észak-Wiltshire-ből, meglehetősen nagy vállalkozás lehetett. Ügyesnek, és találékonynak kellett lenniük a kövek felállítóinak is. Két-két függőleges oszlop tetejére óvatosan kellett rátenniük a keresztkövet, gömbcsuklók és eresztékek segítségével.

A régi, lebontott kőtömböket később a megalitkörön kívül állítoták fel; ezek azok a kis pillérkövek, amelyek szinte eltörpülnek a trilithonok mellett. A fő körön kívül még több gödröt ástak ki egy nagyobb sugarú kőkör számára, de ez valamilyen oknál fova mégsem készült el. Stonehenge építésének a kezdete után kb. 1500 évvel hajtották rajta végre az utolsó változtatást. A sziklaköveket újból elmozdították, és a körön belül, a jelenlegi helyükön állították fel őket. Ezzel egy időben az Oltárkő néven ismert zöld homokkövet az egyik trilithon elé állították.

Tekintve, hogy az újkőkori alkotók egyetlen ásószerszáma a szarvasagancsból készült csákány volt, építészeti teljesítményük egészen elképesztő…