Avebury

A legfontosabb brit neolit kori emlék Észak-Wiltshire-ben, Avebury falucska közelében, dimbes-dombos vidéken található. Nem messze tőle Anglia legnagyobb prehisztorikus sírja fekszik, amely egyúttal Európa legmagasabb, emberkéz építette dombja.

(A legenda szerint egy bizonyos Sil királyt temettek el itt, a lován ülve, de nem találtak benne sírt. területe 2 hektárnyi, 40 méter magas. Kr. e. 2750 körül építették, ismeretlen célból...) A neolit kori oszlopcsoport pedig a világ legnagyobb kiterjedésű "kőkerítése". Ez az egész komplexum a vidék egyik legrégebbi útja, a Ridgeway mellett terül el, amely fontos kereskedelmi útvonal volt Dorset és a norfolki kvarcbányák között.

Az aveburyi kőcsoport lélegzetelállító látványt nyújt.

Egyik legkorábbi kutatója, a 17. században élt archeológus, John Aubrey azt írta róla, hogy úgy tornyosul Stonehenge fölé, mint Párizs fölé a Notre Dame tornya. 11,3 hektáron terül el, és egy 15 m mély vizesárok öleli körül. A szemben lévő partokon magas töltés húzódik, az egyiknek a kerülete több mint 1 km. A kőcsoport eredetileg mintegy 100 tömbből állt, melyek hatalmas kört alkottak. Ebből mára csak 27 maradt. Ezen kívül létezett két kisebb kör is, ezeket most csak szanaszét heverő kövek jelzik.

A 14. századi keresztények, pogány templomnak gondolva a kőcsoportot, a legtöbbet ledöntötték, így az együttest tönkretették. A 17. és a 18. században még drasztikusabb rombolás következett, sok követ kalapáccsal vertek szét. Ezeket aztán az Aveburyben lakók házaik építéséhez használták fel. A 18. századi archeológus, dr. William Stukeley alapos munkája nyomán a kutatókat feljogosították arra, hogy megkeressék és összerakják, majd eredeti helyükre állítsák őket. Avebury leírása című könyvében Stukeley így jellemzi az ősi emléket: "Kitűnő ízlés, pontos tervezés, feltűnő szimmetria, gondos megvalósítás és lenyűgöző szépség mutatkozik meg benne."