Megtalálták a nyugati világ legrégibb térképét 2005. november 25.

A cseréptöredéket már két éve megtalálták, de feliratait csak mostanra értelmezték a szakemberek. A nyugati világ legrégebbi térképe egy hete az interneten is látható.

Kis fekete cserépdarabka, vésett betűkkel és cikk-cakkokkal; nem nagyobb egy postai bélyegnél. 2003. augusztus 21-én került elő a föld mélyéből a dél-itáliai Soletóban egy ásatás során. Nevét felfedezése helyéről kapta: a világsajtó - így a Telegraph honlapja is - csak Soletói-térképként emlegeti. A területen dolgozó régészcsoport és belga vezetője, a Montpellier Egyetem tanára, Thierry van Compernolle hosszú ideig titokban tartották még a lelet létezését is. A szöveg értelmezése azóta is folyt. A cserépdarab felületén látható betűk és más jelzések egy része kétségtelenül görög nyelvű. Néhány vonal tartalma és több betű eredete azonban kérdéses volt - egészen a múlt hétig. Azóta nyilvánosságra került: a nyugati civilizáció legrégebben keletkezett térkép-töredékéről van szó, amely kb. i.e. 500-ra datálható. A klasszikus antikvitás időszakának első térképeit tehát már a rómaiak előtt megalkották. Eddig sem volt titok, hogy a térképkészítés elmélete már ismert volt a korabeli görögség számára. Gondoljunk csak a korszak nagynevű matematikusára, Pithagoraszra, aki a tenger horizontját vizsgálva az elsők között állapította meg, hogy a Föld gömb alakú, s ezzel megalapozta a modern kartográfia legelemibb tételét. A most nyilvánosságra hozott eredmények szerint a kőbe vésett térkép a dél-olaszországi Apuliát, a "csizma sarkát" ábrázolja. Az illusztrálás módja gyakorlatilag megfelel a napjainkban alkalmazott technikáknak: ponttal jelölték az adott település helyét, így azok egymáshoz viszonyított elhelyezkedését, valamint a területet határoló vizeket. A cikk-cakk jelzések a Jón-tengert és az Adriát ábrázolják, míg "nyugaton" a Taras szó olvasható görögül, ami a mai Tarantoi-öbölre utal. A tizenhárom városnévből tizenegynek a megfejtése időbe telt. Ma már tudjuk, hogy egy helyi illír törzs, a messzápok nyelvén íródtak, s olyan, ma is létező helyneveket rejtenek, mint Otranto, Soleto, Ugento, vagy Leuca (ma: Santa Mariad i Leuca). Az eddig ismert legrégebbi térképek többsége, amelyek a nyugati világot jelenítik meg, a Krisztus születése utáni periódusból származnak és római alkotások. Tudósok most azt állítják, hogy a Soletói-térkép létezése nem csupán az ókori térképészet eredetéről vallott elméletek felülvizsgálatát követeli meg, de a régió történelmének átgondolását is. Megváltozhat az eddigi álláspont például a messzápok és a velük szomszédos görögség kapcsolatára vonatkozóan. A cserép messzáp feliratai ugyanis az illír egy változatának tűnnek, ebből pedig - a nyelvi rokonságon túlmutatva - akár arra is következtethetünk, hogy a helyi törzs lakói eredetileg Görögországból érkeztek