Sumér nyomok Erdélyben

Hazánk őslakóinak társadalmáról a birtokomat képező gyűjteményből tanulmányt írok. A Szászváros melletti – Hunyad megye – Tordos őstörténeti lelőhelyen 1875 szeptemberében kezdtem el kutatásaimat. A feltárások több ezer lelettárgyat eredményeztek, miszerint a tordasi őslakók a trák eredetű gétákhoz, helyesebben magukhoz a dákokhoz tartoztak, akikről Florus, Curtius, és mások írtak és akik a rokon kelta népekkel együtt a Herodotos által említett Maros folyó mentén megtelepedett agatirszek (ugyancsak trák eredetű nép!) közelében szálltak meg.

Ha az agatirsz nevet germán szónak venném, fordítása óriási szörnyet jelentene, ha azonban magyarból vezetném le a jelzet szót, akkor aga törzsének fordítanám.

Célom az, hogy rámutassak néhány ősrégészeti adatra, amelyek az itteni ősi népeknek, néprajzának kialakult jellemzőire, azok hitvilágában és a ma is kimutatható, a mai modern népek életében is szerepet játszó visszatükröződéseire.

Az emberiség az azonos érzetek megjelölésére egyforma, és azonos jeleket használ. A nyelvhatárok azonban nem szabtak határt a vándorlások folyamán, ezeknek a megjelöléseknek. Ezek a jelek az ősi Babilon hitelvei, az ottani sumér-akkád népnél már megvoltak és még ma is majd hatezer év után, csodálatos módon az árja népek etimológiáiban és szokásaiban is éppen úgy megtalálhatok, mint a pelazgok-hellének és a római-etruszkoknál, akiknek vallási felfogása sokban egyezik.

Babilon-asszír írásjeleit, vallását és kultuszának istentiszteleti cselekményeit, beavatott szokásait és az ezekkel kapcsolatos szimbolikus tárgyak agyagból, féldrágakövekből készített, hengerekbe vésett képen ábrázolták. Ezeket a hengereket akárcsak fontos alapító okmányokat aztán letétbe helyezték monumentális középületeikbe, vagy templomaikba, vagy pedig, mint a rontó szellemeket elűző varázstárgyakat, beásták házuk küszöbébe. Ezeken a hengereken szereplő jeleket aztán bevésték ékszereikbe, határköveikbe és bronztárgyaikba, valamint domborműszerű dísztárgyaikba is.

A birtokomban lévő hasonló jellegű szertartási-, kultusztárgyak jelentik gyűjteményem különleges értékét. Ezek elsősorban a vallási fogalmat kifejező képekkel ábrázoló tárgyak, melyek teljesen egyeznek a sumér-akkád és trójai papok nyelvét jelentő feliratokkal.

Ovidius az általa beszélt géta nyelvet azonosnak tartja a szarmatákéval és Herodotos szerint a szarmaták valamilyen szkíta nyelven beszéltek.

Gróf Kun Géza szerint a szkíta szónak nem néprajzi, hanem kulturális a jelentése. Ezért egyes történések az agatirszeket, kazárokat, avarokat az uz-kunokat, törörkös kunokat, besenyőket, dákokat, gétákat, szákokat, szarmatákat, jászokat és masszagétákat a szkíta népcsaládhoz sorolják.

A vándorló törzseket a perzsák szakáknak, a babilóniaiak viszont kimirreinek, míg a görögök skytho-skolot-oknak nevezték.

Lukácsy Kristóf a magyarok őseleji című munkájában, amelyet eddig ismeretlen örmény források alapján írt, a következőket mondja: „A tudós világ, különösen a magyar tudósok figyelmét elkerülte, hogy a magyarságot valamikor chus-nak, chusan-nak, kusitának nevezték, és települési helyei a Kaspi-tótól Indiáig és a Perzsa határterületektől a Nagy-Kínai sivatagig területek el. A chus vagy Chorasan név ismeretes volt az Oxuson-túli részeken (= Turán) míg az innenső részeknek Irán volt a neve és az egész nagy területet Aria-nak hívták…”  Arról is ír, hogy latin és görög geográfusok és történetírók ezeknek a vidékeknek a lakóit tahoknak, masszagétáknak és szkítáknak nevezték, akinek utódjai az örmény kútfők – köztük Mar ibas katina – szerint a pártusok, kusiták, kus-hunok = magyarok voltak, akik bár különböző néven emlékeznek meg róluk, azonos nyelvűek és nemzetségüek voltak.

Az V. évszázadban megszűnik a szkíta név, és helyette a hun, de egész különlegesen az euthalita vagy fehér hun jelenik meg.

Maspero, a kusitákat és a sémi népeket rokonnak tartja: eme népek Babilónia határán éltek és hazájukból, mely az Oxus vidékén terült el, a vízözön miatt elkerültek Örmény országba, az Ararát-hegy lábához, a Tigris felső folyása az Eufrátesz és Kyros közé.

A legbátrabb kusita törzsek Maspero szerint, Arábia és Perzsia területein áthaladva a Nílus mentén telepedtek le. Így terjed el a kusita fajta a Ganges és a Nílus között, illetőleg a Görög-tenger és az Indiai óceán között. A kusiták három főtörzse ezután a Perzsa öböl partjaitól a Tigris keleti partjáig Kossaos név alatt élt, míg egy másik részük káldeus néven az Eufrátesz és a Tigris között telepedett meg.

Egy harmadik ága, a kusitáknak a Földközi-tenger partjain telepedett le (pelazgok, ilonok) és állítólag ezekhez tartoztak volna a föníciaiak is.

Sayou hipotézise szerint a babilóniai bolygók hetes száma, amely őseinknél oly fontos szerepet játszott, pl. a hét törzs, hétvezér, hazánk erdélyi részén a hét hegy és hét „szék”, vagyis kormányozási terület.

Dr. Szendrey János szerint a mai Anglia legősibb lakói a szkítákkal rokonnép volt, ősi címerükben hét oroszlán látható, melyek a hét törzs-vezérre vonatkozhattak. Ezek az oroszlánok még ma is megtalálhatóak az angol címerekben. Őseink napkultusza is erre a Babilóniai bolygó-kultuszra vezethető vissza.

A szanszkrit az árja, a zend, az airja és az óperzsa az arya szavakkal jelölte az indiai, mét, és a perzsa előkelőket, illetve nevüket, ellentétben az indiai bennszülöttekkel, a sundrákkal és dravidákkal, valamint a Perzsa határmenti nomád turániakkal.

Az árja szőke haja nem bizonyíték ősi származási helyükre, mert pl. a palesztinai kánaániták haja is több esetben szőke, hasonlóan áll a helyzet Egyiptomban is, ahol a líbiai ősi falfestmények szőke és fekete hajú lakókat örökítettek meg.

Perzsia és Irán magas fennsíkjain az árják őshazájában az ottani utódaik közül a kurdok még ma is szőkék.

A babilóniai himnuszok szintén tesznek említést világos és barna bőrű őslakókról, akikre vonatkozóan Perosus annyit említ meg, hogy ezek bárnagyszámú különböző törzsekből álnak, de fölöttük csupán két törzs uralkodott, nevezetesen a kusiták két ága, a sumero-akkádok és a sémi-asszur fajta. Ez utóbbiak Arábi sivatagjaiból hatoltak be Észak-Babilóniába Kasdu és Kaldu-káld név alatt és amely törzsek még mielőtt az Akkádokba felszívódhattak volna Assziria alapítói lettek.

Nimród babilóniai dinasztiáját kánaáneusi uralkodókodónak is nevezték.