Kovabányák Magyarországon

A földtani-kőzettani adottságoknak megfelelően, a kovabányák Magyarországon viszonlag szűk területre korlátozódnak. Az őskori bányászat kérdései már a múlt század kutatóit is foglalkoztatták. A magyarországi őskori kovabányászat legkorábbi említése Mihalik József nevéhez fűződik, aki Fony határában talált őskori bányanyomokat.

Régészeti ásatás során feltárt legrégibb kovabányánkat Hillebrand Jenő tárta fel a miskolci Avas domb tetején. A ma ismert legnagyobb mértékben feltárt kovabánya Sümeg-Mogyorósdombon található. A sümegi, valamint a tata-kálváriadombi kovabánya a nagyközönség számára is látogatható. Mindkét bánya feltárásában és a bemutatóhelyek létrehozásában jelentős szerepe volt a Magyar Állami Földtani Intézet akkori igazgatójának, Fülöp József professzornak. Legrégibb bányahelyeink egyike, Lovas, világ- viszonylatban is ritkaság. Itt ugyanis nem a használati értékkel biró kovakövet, hanem esztétikai, esetleg kultikus értékkel rendelkező vörös festékanyagot (bauxitot) bányásztak. A bányászat korát az eszközként használt óriásszarvas csontok a felső paleolitikum elejére teszik. Hasonló periódusból több kovabányára is van adatunk, Budapest, Miskolc és az észak-magyarországi Korlát község határából. A kovabányák használata kisebb-nagyobb szünetekkel folyamatos volt, egyes helyeken egészen a történeti korokig.