A kezdeti interakcióik, kölcsönhatásaik alakítják ki az őskáoszt, a tértelen, csak ősidőből álló létezési eseményteret, ami a végtelenségig tágul, alapjául szolgálva minden későbbi teremtésnek.
   Az őskáosz feneketlen mélységében két okforrás megfelelő sebességű és irányú találkozása szüli, hozza létre (szerencsés módon) a téridőt, a térszerán nevű időhurkot (nagyon rövid idővisszacsatolást). Ez a két okforrás az Ősatya (Öregidő Isten) és az Ősanya (Nagy Anya). A téridő (monász, Fiú) a "hely" az őskáoszban, egy spirálgömbszerűen csavarodó, 5+1 egymásba ágyazott hullámteret tartalmazó időzóna. Forrását Mindenhatónak is nevezzük, hullámterét pedig univerzumnak (világtojásnak).
   Ebben jönnek létre a fotinók (fénykvantumok), az anyagi részecskék (különböző méretű neutronok) és a lelkek (isteni, emberi, állati, növényi). A neutronok a fotinók gerjesztő hatása miatt elbomlanak protonokra és elektronokra, így keletkeznek az atomok, kémiai elemek, majd belőlük a molekulák. A lelkek struktúrálisan hasonlók a neutronokhoz, de jóval nagyobbak és bonyolultabb belső szerkezetük, információ tároló rendszerük van.
   Az univerzumban annak egész létezése folyamán (szüntelenül) keletkezik és elbomlik (megszűnik) a fény, az anyag és a lelkek. Mindezen létezők időszálakkal kötődnek a teremtőjükhöz, végsősoron az első (központi) térszeránon keresztül az Ősatyához és az Ősanyához. Az időszálakon keresztül minden létező rendszer időtlenül gyors, azonnali információs kapcsolatban van egymással. Az időszálak egy dimenziós univerzumát nevezzük Életfának vagy Világfának.
   Az univerzum folyamatosan keletkezik a közepén, és kifelé árad gömbszerűen (a fehér lyukakból, amiket az égen csillagoknak látunk), majd egy határtávolságon túl minden megsemmisül. Itt van a világbuborékunk fala, a Nagy Vonzó, egy tömör (koromfekete) neutronpáncél. Gyakorlatilag egy labdaszerű, óriás fekete lyuk belsejében élünk, ahol a galaxisok kifelé repülnek a fal vonzása miatt. Minden ami odaér, palacsintává lapul a felszínén és megsemmisül.
   A téridőt az univerzum célirányos fejlesztése során a Mindenható kibővítette előbb egy, majd mégegy hipertérrel. Így három párhuzamos téri rendszer létezik egymásba ágyazottan, egy közös átjáródimenzióval, vagyis az egész 15+1 dimenziós. Az egyes forrásrendszerek több dimenziószintet léteztetnek önmagukban, 1-től 5-ig. Az egészet legfelül átfogja egy 6. dimenzió is, az istenek világa, ahol már nincs anyag csak fény.

forrás: eseményhorizont