1. A létezésben az információmegmaradás törvénye az első és legfontosabb. Minden esemény hullámképe mindörökké fennmarad az egészben, mert az időforrások mozgásállapot változása az általuk kibocsátott múlthullámokon sűrűségváltozások formájában megmarad. Az eseményhorizont rétegek a longitudinális modulációjukban hordozzák a térbeli információt (in-formáció = alakzatban). Az időhullámok a forrásukat elhagyva a végtelenségig áradnak, terjednek kifelé, gömbszerűen. Soha nem szűnnek meg, nem gyengülnek, mindenen áthatolnak és minden elért időforrást sodornak, áthelyezgetnek, a mozgásállapotát perturbálják.
   2. A másik fontos alaptörvény, hogy az időhullámok kiáradásának terjedési sebessége (emanációja) véges, értéke világállandó (egységnyi, E=1). Az időforrások abszolút és relatív sebessége viszont bármely tetszőleges, véges értéket felvehet. Becslésünk szerint valahol RV=0 és RV<8 között lehet.
   3. A mozgás, a változás és a dinamizmus alapvető és elidegeníthetetlen tulajdonsága minden létező dolognak. Definíciója: a fizikai elmozdulás és a deformáció (rezgés, kontrakció és dilatáció) az összes szubjektív (n számú) időtérben elszenvedett áthelyeződések (elmozdulások) szubjektív terekből szemlélt eredője.
   4. Minden teremtett létező időrendszer a kezdeti okforrások időben elcsúszott másolata. A másolatok virtuális képek, amik a belső időellentmondásaik révén maradnak meg tartósan a létezésükben, miközben állandóan megszűnnek és újrakeletkeznek. Végeredményben minden teremtmény halandó, tehát a létének kezdete és vége van.
   5. Az időbeli visszacsatoltságnak köszönhető, hogy a teremtés működése minden szinten ellentmondásos, és éppen ez tartja az egészet működésben. A világ működésében mindazonáltal van logika, de a világ működése nem a logikán alapul.
   6. Minden időhurokban folyamatosan halmozódik és állandóan perturbálódik az információ, ami a rendszert intelligenssé teszi. Az egész mindenség értelmes, elemei az intelligencia nagyon sokféle formáját és szintjét valósítják meg a létezésük során, a parányi fénykvantumtól a sejteken, az emberen, a bolygókon, a csillagokon és galaxisokon át az egész világtojásig.
   7. Minden értelmes rendszer alkalmazkodik a környezetéhez, befolyásolja azt és igyekszik megismerni, átlátni az egészet. A részek megfelelő viszonyulása, harmóniája vagy háborúja eredményezi az életünkben a vágyakat, vonzalmakat, félelmeket, konfliktusokat, a szenvedést.
   8. Az univerzumban minden teremtmény tulajdonságai aszimmetriát mutatnak, ami a legkisebb kényszer elve (a kiegyenlítődés) miatt állandóan a szimmetriára törekszik. Mire azt eléri, újra aszimmetrikussá válik, így a folyamatnak sosincs vége.

forrás: Eseményhorizont