Molyemberek

Szárnyas humanoidok (Molyemberek)


A „repülő ember” jelenség ritkán, ámde rendszeresen fordul elő. 1877.szeptember 18-án Brooklyn felett is megfigyeltek egy „szárnyas emberi alakot”. Erről W.H.Smithnek a New York Sunban szept. 21-én megjelent cikkéből tudunk. Majdnem pontosan három évre rá, 1880.szeptember 21-én a New York Times arról számolt be, hogy a Coney Island felett „egy ember denevér szárnyakkal, és fejlett békalábakkal … legalább ezer láb magasan … repült a New Jersey partok irányába … félelmetes benyomást keltve. Egy 1947-es kiadású könyvben V.K.Arsenyev hasonló tapasztalatról írt, amit 1908.július 11-én Oroszországban a Vlagyivosztok melletti Sikhote hegyen élt meg:

„Az eső elállt, a levegő még hűvös volt, és köd telepedett a vízre. Ekkor láttam meg a jelet az ösvényen, ami olyan volt, mint egy emberi lábnyom. Kutyám Alpha, felfigyelt, morgott. Valami elsuhant a bokrok mögött. Illetve nem is suhant el, hanem megállt, csendben maradt, mint egy darab fa. Mi is éppen így álltunk ott néhány másodpercig… Majd lehajoltam, felemeltem egy darab követ, és bedobtam a bozótba, az ismeretlen állat felé. És ekkor valami teljesen váratlan dolog történt: Szárnycsapások zaját hallottam. Valami nagy és sötét dolog emelkedett ki a ködből, és a folyó felé repült. Egy perccel később már el is tűnt a sűrű párában. A kutya megijedt, és a lábamhoz húzódott.

Vacsora után beszámoltam a házigazdámnak a történtekről. Ők pedig élénk beszámolóba kezdtek egy emberről, aki repülni tud. A vadászok gyakran találkoznak a nyomaival. Ezek a nyomok hirtelen tűnnek elő, és épp ilyen hirtelenül is tűnnek el, olyan módon, ami csak úgy lehetséges, mintha ha ez az „ember” épp hogy leszállt, máris újra a levegőbe emelkedett volna.”

Sinclair Taylor, az Air Force közlegénye 1952-ben egy este ügyeletben volt Camp Okuboban, Kyoto mellett, Japánban. Hirtelen csattogó zajt hallott. Feltekintett, és egy hatalmas „madarat” pillantott meg a hold fényében. Ahogy a madár közeledett felé, rémülten behúzódott az ügyeletes fülkébe. Ekkor a madár nem messze a katonától abbahagyta a repülést, lebegve megállt, és mereven nézte őt.

„Ennek a valaminek, láttam, amint lassan ismét emelkedni kezdett, emberi teste volt – emlékezett vissza később Taylor - Volt vagy hét láb magas (kb. 2,10 méter), a kiterjesztett szárnya is majdnem ugyanennyi. Lőni kezdtem, kiürítettem rá az egész tárat. Mire felnéztem, hogy eltaláltam-e, már nem volt ott semmi.”

Egy másik ilyen repülő-humanoidról szóló katonatörténetet Don Worley ufológustól ismerjük. Earl Morrison Vietnamban harcolt. 1969 augusztusában Da Nang mellett állomásoztak. Két másik katonatársával együtt többször is rendkívüli látványban volt részük hajnali 1 óra tájban. A bunkerben ücsörögtek, beszélgettek, amikor felfigyeltek rá, hogy valami a levegőből megközelíti őket. Morrison így számolt be erről Worleynak:

Olyasmit láttunk, mint a szárnyak, mint egy denevér szárnyai, csak sokkal hatalmasabbak. Elég közel jött, hogy lássuk, olyan mint egy nő. Egy meztelen nő. A haja fekete, a teste fekete, a szárnyai feketék, mindene fekete volt. Csak világított az éjszakában, valami különös, halvány, zöldes fénnyel. Fölénk került, de nem hallottunk semmit. Hat vagy hét láb magas lehetett. Csak néztük, ahogy a fejünk felett száll, semmi zajt nem csapott a szárnyaival. Olyan közel került, hogy eltakarta a holdat. Fekete volt, mint a szurok, mégis láttuk, a zöldes derengés miatt. Fénylett. Aztán lassan elindult a tábor felé. Csak bámultuk őt, míg úgy 10 láb távolságba kerülve egyszerre csak meghallottuk ütemes a szárnysuhogását. Elrepült, mi meg csak bámultunk utána.

Morrison szerint a lény bőre inkább szőrős volt, mint tollas. „A szárnya olyan volt, mintha a kezével lett volna egybeolvadva” – mesélte, a szárnya mozgása azonban azt sejtette, hogy nincs benne csont.