Helena Blavatzky

Dzyan könyve

 

 

 

A világegyetem fejlődése

 

I. STANZA

 

1. Az örökkévaló Szülő, örökké láthatatlan ruháiba burkolva, megint egyszer hét örökkévalóságon át szunnyadt.

2. Az idő nem volt, mert alva feküdt az időtartam végtelen kebelében.

3. Egyetemes Elme (Universal Mind) nem volt, mert nem voltak Ah-hi, hogy magukba foglalják.

4. Az üdvösséghez vezető hét út nem volt. A nyomorúságnak nagy okai nem voltak, mert nem volt senki, aki azokat létrehozza és senki, akit tőrbe csalhattak volna.

5. Egyedül sötétség töltötte meg a határtalan Mindenséget, mert ATYA, ANYA és FIÚ megint egyszer EGY volt és a FIÚ még nem ébredt fel az új Kerékre és azon való zarándoklására.

6. A hét magasztos Úr és a hét igazság megszűntek és a világegyetem, a szükség fia elmerült volt Paranishpanna-ban, hogy kilehelje az, ami van és még sincs. Semmi sem volt.

7. A Lét okai megsemmisültek; a látható, ami volt és a láthatatlan, ami van, az örökkévaló Nem Létben - az Egy Létben pihent.

8. Egyedül terült el a Létnek egyetlen formája, határtalanul, végtelenül, ok nélkül, álomtalan álomban; és az Élet öntudatlanul lüktetett az egyetemes Térben, azon a minden Jelenléten végig, melyet Dangma megnyílt szeme érzékel.

9. Hol volt azonban Dangma, mikor a világegyetem Alaya-ja Paramartha-ban volt és a Nagy Kerék Anupadaka volt

 

II. STANZA

1. Hol voltak az Építők, a manvantarikus Virradat ragyogó fiai? Az ismeretlen Sötétségben, Ah-hi, Paranishpanna-jukban. A forma alkotói a nem formából - a világ gyökere - a Devamatri és Svabhavat, a Nem-Létezés boldogságában pihentek.

2. Hol volt a Csend? Hol voltak a fülek, hogy azt érzékeljék? Nem, nem volt sem csend, sem hang, semmi sem volt, csakis szüntelen örök Lélegzet, mely önmagát nem ismeri.

3. Az Óra még nem ütött; a Sugár még nem hatolt be a Csirába; a Mátripadma még nem duzzadt meg.

4. Szíve még nem nyílt meg az Egy Sugár befogadására, hogy ez onnan, mint Három a Négybe, Maya ölébe hulljon.

5. A Hét Fiú még nem született meg a Fény szövedékéből. A sötétség egymaga volt Atya - Anya, Svábhávat és Svabhávat a sötétségben volt.

6. Ez a kettő a Csira és a Csira Egy. A világegyetem még el volt rejtve az isteni gondolatban és az isteni kebelben.....

 

III. STANZA

 

1. A hetedik örökkévalóság utolsó rezgése áthatol a végtelenségen. Az Anya megduzzad, s mint a lótusz bimbója belülről kifelé terjeszkedik.

2. A rezgés végig fut, gyors szárnyával érintve az egész világegyetemet és a Csirát, mely a Sötétségben lakozik Sötétségben, amely a szunnyadó élet vizei felett lélegzik...

3. A Sötétség Világosságot sugároz ki és a Világosság egy magányos sugarat bocsát le az Anya- mélységbe. A Sugár a szűz Tojáson áthatol, a sugár rezgésre készteti az örök Tojást s arra, hogy elejtse a nem-örök Csirát, mely Világ-Tojássá sűrűsödik.

4. Azután a Három a Négybe esik bele. A ragyogó Esszencia belül is, kívül is hét lesz. A fénylő Tojás, mely magában Három, megalszik és tejfehér Pelyhekben szétterjed az Anya-mélységein végig, a gyökérben, mely az Élet Tengerében nő.

5. A Gyökér megmarad, a Világosság megmarad, a Pelyhek megmaradnak és mégis Oeaohoo Egy.

6. Az Élet gyökere a Halhatatlanság Tengerének minden cseppjében megvolt és a Tenger ragyogó Világosság volt, ami Tűz és meleg és Mozgás volt. A Sötétség elmúlt és nem volt többé; eltűnt saját lényegében /essence/, a Tűz és Víz vagy az Atya és Anya testében.

7. Nézd, oh Lanoo! A kettőnek ragyogó gyermekét, az összehasonlithatatlan fénylő dicsőséget: a Fényes Tért, a Sötét Térnek Fiát, aki a Sötét Nagy Vizek mélységéből felmerül. OEAOHOO, a fiatalabb ő, a .......Ezentúl ragyog, mint a Fiú; Ő a Bölcsesség lángoló isteni Sárkánya, az Egy Négy és Négy magához vesz Hármat és az egyesülés létrehozza a Sapta-t, akiben benne van a Hét, amelyek a Tridasa-vá /vagy Seregekké és a Sokaságokká / válnak. Nézd őt, amint felemeli a fátyolt és kibontja keletről nyugatra. Kirekeszti a felsőt és meghagyja az alsót, mely, mint a Nagy Ámítás látható. Kijelöli a helyeket a Ragyogók számára és átváltoztatja a Felsőbbet part nélküli Tűz - tengerré és az egy Megnyilatkozottat a Nagy Vizekké.

8. Hol volt a Csira és hol volt most a sötétség? Hol van a lámpádban égő Lángnak szelleme, oh Lanoo? A Csira Az és Az a világosság, a rejtett, sötét Apának fehér, ragyogó Fia.

9. A Világosság hideg Láng és a Láng Tűz és a Tűz Meleget hoz létre, mely vizet fejleszt: az Élet Vizét a Nagy Anyában.

10. Atya - Anya Szövedéket fonnak, melynek felső vége a Szellemhez - az Egy Sötétség Világosságához- van erősítve és az alsó annak árnyékos végéhez, az Anyaghoz; és ez a Szövedék a Világegyetem, az egyesített két állagból szövött, amely Svabhavat.

11. Kinyúlik, ha a tűznek lehelete érinti. Azután a Fiak szétválnak és eloszolnak, hogy a Nagy Nap végén anyjuk kebelébe visszatérjenek és vele újra eggyé váljanak; ha hűlni kezd, ragyogóvá lesz, a fiúk kiterjeszkednek és összehúzódnak saját Énjeik és szíveik erejéből; átölelik a végtelenséget.

12. Azután Svabhavat Fohatot küldi, hogy keményítse meg az atomokat. Mindegyik része a Szövedéknek. Visszasugározván mint tükör a "Magában Létező Urat" mindegyik rendre maga lesz világgá.

 

IV. STANZA

 

1. Hallgassatok, Fiai a Földnek, tanítóitokra - Tűz fiaira. Tudjátok meg, hogy nincsen sem első, sem utolsó, mert minden csak Egy: Szám, mely Nem Számból eredt.

2. Hallgassátok meg, amit mi, akik az Első Héttől származunk, mi, akik az Ős - Lángból születtünk apáinktól tanultunk.

3. A Fény ragyogásából - az Örök Sötétség sugarából - termettek a Térben az újra ébredt erők; az Egy a Tojásból, a Hat és az Öt. Azután a Három, az Egy, a Négy, az Egy, az Öt - a kétszer Hét az Összeg. És ezek a Lényegek (essences), a Lángok, az Elemek, az Építők, a Számok, az Arupa, a Rupa és az isteni Ember ereje - az Összeg. És az isteni embertől áradtak ki a formák, a szikrák, a szent állatok és a szent atyák hírnökei a szent Négyen belül.

4. Ez volt a Hangnak Serege. - A Hétnek isteni anyja . A Hétnek szikrái alárendeltek és szolgái Hét elsejének, másodikának, harmadikának, negyedikének, ötödikének, hatodikának és hetedikének. Ezeket a "Szikrákat" hívják köröknek, háromszögeknek, kockáknak, vonalaknak és alakítóknak; mert így áll meg az örök Nidána - az Oeaohoo.

5. „Sötétség” a Határtalan vagy a Nem - Szám, Adi - Nidana, Svabhavat: I. Az Adi-Sanat, a Szám, mert Ő Egy. II. Svabhavat Urnak hangja, a számok, mert Ő Egy és Kilenc. III. A "forma nélküli négyzet". És ez a Három a -be zárva a Szent Négy; és a Tíz az Arupa világegyetem. Azután jönnek a "Fiuk", a hét harcos, az Egy, a kihagyott Nyolcadik és Lehelete, amely a Világosság hozója.

6. Azután a második Hét, akik a Három - nemzette Lipika-k. Az elutasított Fiú Egy. A "Fiú-napok" számtalanok.

 

V. STANZA

 

1. Az Első Hét, a Bölcsesség Sárkányának hét első Lehelete, szent körforgású Leheletükkel sorrendben létrehozzák a Tüzes Forgószelet.

2. Akaratuknak hírnökévé teszik. A Dzyu Fohat-tá válik, az isteni Fiaknak gyors Fia, kiknek fiai a Lipika-k, körfutásokat végez. Fohat a paripa és a gondolat a lovas. Mint villám surran át a tüzes felhőkön; három és öt és hét lépést tesz a hét felső és a hét alsó világon át. Felemeli hangját és hívja a számtalan szikrát és egymáshoz fűzi őket.

3. Ő irányító szellemük és vezetőjük. Amikor megkezdi munkáját, szétválasztja az alsóbb világ szikráit, amelyek ragyogó lakásaikban úszkálnak és örömtől megrezzenek és ezekkel alkotja meg a Kerekek magvait. Elhelyezi őket a Tér hat irányába és egyet a középre - a központi kereket.

4. Fohat csigavonalakat /spiral lines/ rajzol, hogy a hatodikat egyesítse a hetedikkel - a Koronával; a Világosság Fiainak egy-egy serege áll minden szögletnél és a Lipikák a középső kerékben. Ők azt mondják: Jól van, az első isteni világ kész, az első most a második. Azután az „isteni Arupa” visszatükrözteti magát Chhaya Loka - ban, Anupadaka első ruhájában.

5.Fohat öt lépést tesz és szárnyas kereket épít a Négyzet sarkán a Négy Szent és seregeik számára.

6. A Lipikák körülírják a háromszöget, az Elsőt, a Kockát, a Másodikat és az Ötszöget a Tojáson belül. Ez az „Át ne lépj”-nek nevezett gyűrű azok számára, akik leszállnak és felszállnak. Azok számára is, akik a Kalpa alatt a "Légy velünk" nagy napja felé haladnak előre. Így alkották az Arupa-t és a Rupa-t: Egy világosságból hét világosságot; a hét mindegyikéből hétszer hét világosságot. A Kerekek őrzik a gyűrűt...

 

VI. STANZA

 

1. A Könyörület és Tudás Anyjának, - Kwan-Yinnek - a Kwan-Yin -Tien-ben székelő Kwan-Shai-Yin „Hármasságának” hatalmánál fogva, Fohat származottjaiknak lehelete, a Fiaknak Fia, miután előhívta az alsóbb mélységéből Sien -Tchang képzeleti alakját és a hét elemet:

2. A Gyors és Ragyogó létrehozza a hét Laya központot, melyek felett a "Légy velünk" nagy napig semmi sem győzedelmeskedik és elhelyezi a Világegyetemet ezekre az örök alapokra, körülvevén Tsien Tchan-t az elemi csirákkal.

3. A hét közül - először egy megnyilvánult, hat rejtett, két megnyilvánult, öt rejtett; három megnyilvánult, négy rejtett; négy létrehozott, három elrejtett; négy és egy Tsan megnyilvánított, két és egy fél rejtett; hat megnyilvánulandó, egy félre tett. Végül hét kis forgó kerék; egyik szüli a másikat.

4. Idősebb kerekek hasonlatosságára építi s az elpusztíthatatlan központokon helyezi el őket. Hogyan építi őket Fohat? Összegyűjti a tüzes port. Gömböket alkot tűzből, átfut rajtuk és körülöttük, életet öntve beléjük, azután mozgásba hozza őket; egyeseket egyik, másokat más módon. Hidegek, melegíti őket. Ragyognak, legyezi lehűti őket. Így cselekszik Fohat az egyik Virradattól a másikig, hét örökkévalóságon át.

5. A Negyedikben, a Fiakat felszólítják képmásaik teremtésére. Egyharmada megtagadja - kettő engedelmeskedik. Kimondották az átkot; születni fognak a negyedikben, szenvedni fognak és szenvedést fognak okozni; ez az első háború.

6. Az öregebb Kerekek keringtek lefelé és felfelé. ...Az Anyának ikrája megtöltötte az egészet. Csaták folytak a Teremtők és a Rombolók között és csatákat vívtak térért; a Mag folyton megjelenik és újra megjelenik.

7. Végezd számításaidat, Lanoo, ha ismerni akarod pontos korát a te kis Kerekednek. Negyedik küllője a mi Anyánk. Érd el a Tudás negyedik ösvényének negyedik "gyümölcsét", mely Nirvanahoz vezet és megértéshez jutsz, mert látni fogsz.

 

VII. STANZA

 

1. Nézd az érző, forma nélküli élet kezdetét. Először az istenit, az Anya - Szellemből valót; azután a szellemit; a hármat az egyből, a négyet az egyből és az ötöt, amelyből a három, az öt és a hét. Ez a hármas és négyes lefelé; az Első Urnak Elme - szülte Fiai; a ragyogó hét. Ők azok, oh Lanoo, akik te, én és ő. Ők, akik feletted és Anyád a Föld felett őrködnek.

2. Az Egy Sugár megsokszorosítja a kisebb sugarakat. Az élet megelőzi a formát és az élet túléli a formának utolsó atomját. A megszámlálhatatlan sugarakon áthalad az Egy, az Élet - Sugár, mint sok-sok drágakövön át a fonal.

3. Mikor az Egy kettővé lesz, megjelenik a hármas és a három egy; és ez a mi fonalunk, oh Lanoo; szíve az ember - növénynek amelyet Saptaparna-nak neveznek.

4. A gyökér az, mely sohasem hal meg; a négy lámpabélnek háromnyelvű lángja. A lámpabelek a szikrák, melyek a hét által kilövellt háromnyelvű lángból veszik a lángjukat, egy holdnak sugarai és szikrái visszatükröztetve a Föld valamennyi folyójának hömpölygő hullámaiban.

5. A szikra Fohat legfinomabb fonalán függ a lángon. Maya hét világán át utazik. Megáll az elsőben és fém és kő; átmegy a másodikba és íme - növény hét formán át forog és szent állattá válik. Ezeknek egyesített tulajdonságaiból alakul Manu a gondolkodó. Ki alkotja őt? A Hét Élet és az Egy Élet. Ki egészíti ki? Az ötszörös Lha. És ki tökéletesíti az utolsó testet? Hal, bűn és Soma...

6. Az első szülöttől kezdve a csendes Figyelő és árnyéka közötti fonal minden változással erősebbé és ragyogóbbá válik. A reggeli napfény fenséges déli Nappá változott át...

7. Ez a te jelen Kereked, mondá a Láng a Szikrának. Te vagy én magam, a másom és az árnyékom. Beléd öltözködtem és te vagy Vahanom a "Légy velünk" napig, amikor te újra magammá és másokká válsz, magaddá és magammá. Ekkor az Építők, miután felvették első ruhájukat, leszállnak a ragyogó Földre és uralkodnak az emberek felett, akik ők maguk......