Bajor származású, Szülejmán szultán tolmácsa, diplomata. 1543-ban Székesfehérvár királyi könyvtárának elégetésekor mentett meg egy latinnyelvü krónikát, mely több kutató szerint az eredeti ösgesta volt. A királyi könyvtár titkos anyagaként kezelhették, mert anyaga még a középkori krónikákban sem volt ismeretes. Ezt fordította le Terdzsüman és a szultánnak ajándékozta. A TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ közép-oszmán-török nyelven írt kódexet Vámbéry Ármin hozta keletröl és ajándékozta 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémiának. Budenz 1861-ben 'silány östörténeti munkának' nevezte, ezért több mint 100 évig nem foglalkozott vele senki. 1971-ben Dr. Blaskovics József, a prágai Károly Egyetem turkológus professzora, megkezdi fordítását. A Tárih-i Üngürüsz 1982-ben jelenik meg elöször és hihetetlen messzi távlatokba vezeti vissza Magyarország történetét.
A Tarih-i Üngürüsz című magyar őskrónikából tudjuk, hogy a Kr. u. IV.[???] század második felében két szabir-magyar herceg, Hunor és Magor megkeresztelkedett, majd Hunor feleségül vette a Volgán éppen akkor átkelő ázsiai hunok uralkodójának (nyilván Balambernek) a lányát, majd ő lett az e házasság révén egyesített hun-szabir-magyar birodalom uralkodója. A kárpát-medencei központú európai birodalom létrehozását tervező hun-szabir-magyar dinasztiának szüksége volt keresztény hatalmi jelvényekre is. Ezért úgy vélem, hogy a Szent Koronát Hunor készíttette el Szabiria udvari ötvös műhelyében.
/A jelzett korban Bizáncban és Nyugat-Európában a koronák használata még nem is volt szokásban. Mivel az iráni és az örmény koronák más formájúak voltak, így a Szent Korona megrendelője kizárólag hun-szabir-magyar uralkodó lehetett.Ennek a megállapításomnak a történelmi körülmények sem mondanak ellent, mert:- Tudjuk, hogy a meghódítandó területek népei akkor már nagyrészt keresztények voltak, tehát a hun birodalmi vezetés csak döntő mértékben keresztény birodalomban gondolkodhatott. Egy keresztény birodalom uralkodójának viszont szüksége volt keresztény felségjelvényekre, így koronára is.
- A kereszténység a hunoktól egyáltalán nem volt idegen, mint azt Moravcsik Gyula "A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység" című tanulmányában (megjelent: Szent István-emlékkönyv, 1938.) már megírta, a hunokat a IV. században többen is térítettek és kereszteltek. Hieronymus egyházatya (348-420) arról ír, hogy "a hunok tanulják a zsoltárokat". Felvilágosító Szent Gergely 285 körüllétrehozta az örmény keresztény államvallást, 331-ben bekövetkezett halála előtt azonban a hunokat is térítette. Unokája, Gregorius pedig 343-ban halt vértanúhalált, miközben a kaukázusi hunok között Senesan masszageta (hun) vezérnél járt. Tudjuk, hogy Kr. u. IV. században hun nyelvre is lefordítottak a Bibliát. A valamikori Szabíria területen, a Fekete-tenger partján fekvő Pytus (ma Pizunda, Abhazia) vagy Poti (Pata) városában 325-ben már működött püspökség, és az itteni magyar püspök részt vett a níceai zsinaton.
A kaukázusi hun-szabir-magyarok között a kereszténység tehát ismert és elfogadott volt már a IV. században. A Közép-Ázsiából 373-ban ide érkező testvéreik pedig a manicheizmussal ismerkedtek meg Transoxiánában, Szamarkand környékén - már a III. századtól kezdve. Arról is szól feljegyzés, hogy 395 táján a Suna torkolatánál tanyázó hunok szinte istenként tisztelték Kis-Szkitiának, illetve a tomi egyháznak a püspökét, Theotimost, aki nyilván sokukat megtérítette (Moravcsik Gyula, i. m. 57-61. o.).A Szent Korona készítési idejének elvi alsó határa 303, ugyanis a keresztény hagyomány szerint ekkor halt vértanúhalált a Diocletianus parancsára végzett keresztényüldözésben Szent Kozma, Szent Damján és Szent Demeter, a Szent Koronán szereplő négy mártír közül három.A gyakorlatban azonban három körülmény a készítés lehetséges korát a IV. század utolsó évtizedeire teszi. Először is idő kellett ahhoz, hogy a 303-ban mártírhalált haltak kultusza kialakuljon, és ennek alapján olyan kiforrott ábrázolásmódjuk legyen, ahogyan azt a Szent Koronán látjuk. Ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen zománckép elkészítéséhez - még másolás esetén is - kb. egy hónapra van szükség, akkor ezen képtípus kialakulásához akár évtizedekre is szükség lehetett.Másodszor: a birodalomszervező hun-szabir-magyar dinasztia 370 előtt nem adhatott megrendelést a Szent Korona elkészítésére. Harmadszor: a Szent Koronán a Szentháromságnak egy olyan ábrázolása volt - készítésekor! -, amely szerint a Szentlélek az Atyával és a Fiúval egyenrangú, és a Szentlélek a Fiú által valósul meg. Ez utóbbit a Szent Koronán az az általam megtalált és azonosított, Szűz Máriát ábrázoló zománckép jeleníti meg, amelyen Szűz Mária az angyali üdvözlet állapotában van, tehát benne van a Szentlélek. A felségjelvények, a fák és a trón pedig ugyanazok, mint az Atya és a Fiú képén. Ezek fejezik ki a Szentlélek egyenrangúságát. A Szentháromságnak ezt a tanát pedig csak a 370-es években dolgozta ki Nazianzoszi Szent Gergely kappadokiai egyházatya, és csak 381-ben fogadta el a II. konstantinápolyi egyetemes zsinat. Mindezek a körülmények tehát azt a korábbi megállapításomat erősítik, mely szerint a Szent Koronát az egyesített hun-szabir- magyar dinasztia első uralkodója rendelte, aki maga is keresztény volt, és akit a Tarih-i Üngürüsz Hunornak nevez.Említettem már, hogy a Szent Korona hun hagyományokat is őriz. Ezek elsősorban magában a Szent Korona formájában jutnak kifejezésre. A hun keresztpántos koronák mai szibériai utódai a szarvasaganccsal felékesített sámánkoronák. Ezek a néprajztudomány szerint az égi szarvast, a csodaszarvast jelképezik. Az égi szarvas, a csodaszarvas összekötő kapocs Ég és Föld, Isten és Ember között. Amint azt a Tarih-i Üngürüszből Hunorra, a dozmati regősénekből Szent Istvánra, a Képes Krónikából pedig Szent Lászlóra vonatkoztatva megtudjuk, a csodaszarvas a magyar hagyomány szerint is Istentől származó jel, Istentől követ, illetve Isten angyala. Mindebből egyenesen következik, hogy a magyar keresztpántos korona, és így a Hun Szent Korona a keresztényiesült csodaszarvas, illetve összekötő kapocs Isten és - a Kárpát-medence királyain keresztül - a Kárpát-medence lakói között. Mint ilyen, a Szent Korona szorosabban kapcsolódik a magyarság történelmi küldetéséhez, mint ahogy azt eddig gondoltuk…”/ |