A magyarok ősvallása

A pogányként emlegetett népeket, az igazságtól megfosztani, nagy méltánytalanság lenne, hiszen a lenézett babonáknak hiedelmeknek, hit az alapjuk. A modernkor embere által gyakran emlegetett felfogás a pogányságról, bálványimádásról, sokszor nem más, mint rosszul értelmezett igazság.

A pogánynak nevezett népek szellemi élete nem volt merő üresség, nem lehet hazugságon alapuló életnek nevezni, mert bizonyított tény, hogy ISTENT mindig is hitték és tudták. Erre utalnak azok a hagyományok, melyek az indiai VÉDÁKBAN, a perzsa ZENDAVESZTÁBAN, MÓZES első könyvében, vagy a MOHAMED által leírt KORÁNBAN találhatók.

Az istentiszteletnek legrégebbi alakját az áldozati, szertartások bizonyítják. Minden családnak, volt házi oltára, amelyen áldozatokat mutattak be az istennek. Ilyen bálványkép volt a JÁSZKÉP, amely a köznép nyelvében LÁTÓKÉPNEK neveztetett. Ezek a helyek voltak azok, ahol az áldozatokat bemutatták az Istennek.

Érdekes tudni, hogy a SZENT GELLÉRT hegynek is LÁTÓ volt a neve.

Sok vád érte ezeket a népeket, hogy durva bálványimádók. Ahhoz, hogy a bálványimádás valóban létező hátterét az igazság szerint meglehessen érteni, vissza kell térni a sámánizmushoz, a sámánhithez, amelyet erősen gyakoroltak eleink.

Tegyünk egy kis történeti áttekintést ezen a területen.

Az isten névszót a perzsa vallásból kölcsönözték őseink. Ez a névszót a nyelvünkben, menny, úr, jó, ég, teremtő, él, élő, nap, hold, melyeket az emberiség aranykorából örököltünk. Ezek a szavak más nyelvekkel is rokon és közös, amelyre bizonyítékok találhatók.

Kalmár 1770-ből említi még a TANGRI isten nevet is.

A TANGRI tatár formája a magyar tenger szónak. Említik már a 13-ik században. Mind a lámaizmusban, mind a sámánizmusban, elterjedt az isten névszó, tenger ég jelentésében. A magyar tenger szó mai értelmezés szerint, nem jelent eget, de ÁZSIÁBAN jártunkban ezt a kiterjedt égre használtuk.

Az Urál-Altaji tatárok, kirgizek, jakutok, TANGRI, TENGRI, TANGARA, TINGERI, TJENGRÓ, TJANGRI, alakban használták. Mongóliában, Szibériában, eget, ég urát, atyát jelent. Törökül, DENGIZ és mandzsu nyelven, TENGIN néven említik.

A magyarok egy istenhívők voltak, mélyen tisztelték a természeti erőket. Vallásuk erősen keveredett a sámánizmussal. Sokáig az Istent, Teremtőnek nevezték, de később a babonák beárnyékolták, és a teremtő szó helyett a TERMÉSZET szó foglalta el a helyet.

A sámánok varázslását, TÜNDÉRKEDÉSNEK nevezték a régi magyarok. A tündér, tündérkedés, tündérvilág, fontos jelentéssel bíró szavaink voltak nyelvünkben, melyek kiválóan utaltak őseink egykori "babonáira".

A tündér szó jelentése: Porfentum ( csodagyerek ), mágus ( keleti csillagjós, perzsa pap, aki jóslással, gyógyítással, varázslással foglalkozik, varázsló, bűvész ).

Érdekes tudni, hogy régen a magyar nép ERDÉLYT tündérországnak nevezte.

Ahol a tündérek laktak, az a TÜNDÉRVÁR volt.

Szájhagyományban, LEÁNYVÁRKÉNT maradt fenn. Hazánkban szintén voltak Leányvárak, több megyében is. Lásd: ma Komárom-Esztergom megyében is létezik egy LEÁNYVÁR nevű falucska, a PILIS hegy mellett.

A Tündér Ilonáról szóló mesékben, regékben, a boszorkány vagy a vasorrú bába, és a táltos ló szerepben tetszelegnek a tündérek.

Erdély csodálatos fekvésénél fogva méltán viselte, a Tündérország nevet. Ezen a területen, sok olyan természeti tünemény, jelenség lépett fel, amely az embert, álmélkodásba ejtette. Megmagyarázhatatlan csodák, láthatatlan szellemek, a holtak fel-feltűnő lelkei, a sámánoknak nem volt idegen világ. Otthonosan mozogtak az égi és földi világok között, mindig tudták, hogy mit és hogyan kell tenniük. Vigyázták a törzseket, és tanácsokkal látták el a hozzájuk fordulókat.

A törzsi sámánok varázserővel rendelkeztek. Ha egy sámán egy amulettet, totemet, "bálványt", adott valakinek, azt a megajándékozott személy féltve őrizte. Gyógyulást, védelmet, segítséget várt ezektől a "bálványoktól". Ezek a tárgyak, varázserővel bírtak, így nagyon megváltoztatták elődeink életét.

Gárdonyi Géza az Egri csillagok című történelmi regényében is ír egy törökről, aki eszelősen keresi elveszett amulettjét addig, amíg meg nem találja. A fentiek ismeretében, elgondolkodtató, ahogy eddig nyilatkoztak a nyereg alatt lóhúst puhító ősapáinkról és ősanyáinkról. Ezek az események leírva, keveseknek még a kezébe kerülhetnek, de a nagy nyilvánosság elől gondosan őrizve vannak.

Miért?

Nem tisztem ennek utána járni.

Mindenki előtt ismeretes az a történelmi tény, hogy az észak európai és az ázsiai sámánizmus egyenlő vonalú a magyarokéval, amelyet később még tárgyalni fogunk.

A legismertebb nagyvezér ATILLA, mielőtt bármelyik nép ellen hadba indult volna, a legfőbb sámán tanácsát kérte ki. Mindíg a válasznak megfelelően cselekedett, mert hitte, hogy az Isten ad választ kérdésére. Így cselekedett, ÁRPÁD KIRÁLY, GÉZA FEJEDELEM, ANDRÁS KIRÁLY, és SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY is. Ezen eseményeknek utána lehet nézni a krónikákban. Nem beszélve a HÉT VEZÉRRŐL, aki a vérszerződést a LEGFŐBB SÁMÁN jelenlétében kötötte meg, amikor szép hazánk területén összevonták erőiket. És egy népként telepedtek le.

Pogányok lettek volna ők is?

Nem kérem, ők is tudták a Magyarok Istenét, amelyet még neveztek úgy is, hogy a HADAK URA, vagy HADISTEN.

Nem pogányságról, Istentagadásról, hanem, rosszul hirdetett, és értelmezett igazságról van szó! A krónikák nem hazudnak. Nincs olyan író, aki ezt megengedhette volna magának!

Mindezek az események bizonyára csak azért történhettek meg, mert keveseknek adatott meg az a kiválasztottság, amelyekkel a sámánok tündérkedtek. A műveltnek tűnő osztályokban nagy félelmet és elégedetlenséget keltett, a sámánságon alapuló istenhit, és ezért mindent elkövettek (ezek is történelmi tények), hogy ördögivé téve lealacsonyítsák őseink sámán hitvilágát és ezzel a cselekedetükkel egy olyan képet, fessenek a magyarokról, amely a mai napig is él.

Minden állítás ellenére, bizonyítható, hogy ősapáink és ősanyáink egy Istent tudtak, a TEREMTŐ ISTENT. Petőfi Sándor: A talpra magyar című versében gyönyörűen megnevezi, a MAGYAROK ISTENÉT.

Ajánlott irodalom: A pogány magyarok vallása: Kállay Ferenc királyi hadbíró mitológiai pályamunkája 1861-ből.

A sámán hitvilág alapjai

Források után kutatva, és lelve, egy csodálatos világ tárult fel a sámánság hitvilága előttem, amelyet most megosztok önökkel. Őseim előtt rovom le tiszteletem azzal, hogy megpróbálom összegyűjtve a teljesség igénye nélkül életüket, bemutatni. Eldugott könyvtárak mélyén még fellelhetőek azok a munkák, amelyeket nehéz és fáradságos munkával gyűjtöttek össze kutatók, a régmúltról. Hála nekik, hogy ez réges-régen, megtörténhetett.

Mindenki előtt bizonyított tény, hogy a magyaroknak bizony nagyon messzire nyúlnak a gyökerei, egészen az Urál-Altáj, és Szibéria vidékéig, de eredet mondáinkban MÉNRÓT ősapánk és ENÉHNEK ősanyánk még Perzsiáig is elmerészkedett.

Ha csak az Urál-Altáji és szibériai rokonainkat vizsgáljuk, voltak közöttük: finnugorok, vojtjákok, cseremiszek, vogulok, mongolok, törökök, tunguzok, kamcsaládok, lappok, korjákok, csukcsok, mordvák, osztjákok, jurak-szamojédek. Ezeknek a népeknek megmaradtak azok a forrásaik, amelyekre bizony nagyon érdemes, és kell is odafigyelni.

Minekutána valamikor régen, együtt éltünk, a szokásaink, és a hitvilágunk is egy tőről fakadt. A fent említett népeknél a napimádás, az egy istenhit, és a sámánizmus volt a fő vallás. A nagy hittérítés korszakában ezt nagyon ördöginek tartották, és minden eszközzel irtották is, de a történelmi tényeket elferdíteni nem lehet.

Mivel a fő téma most a sámán hitvilág, nézzük, miről is szól a fáma?

A sámánhiten, egy vallásformát kell érteni.

A sámánokat, táltosoknak vagy tátosoknak hívták.

Az Urál-Altáji népek BŐ vagy KÁM néven emlegetik a sámánjaikat. A táltos pap, egy bűvös látó, aki egy idegen számára rendkívül furcsa szertartás keretein belül révületbe esik és jövendöl. Ebben az állapotában ismeri a múltat és a jövőt, csodálatos, néha félelmetesnek tűnő dolgokat, eseményeket mond el a hozzá fordulóknak.

A fő tevékenységük a gyógyítás. Ők voltak ezeknek a népeknek az orvosai, gyógyítói.

Hitük szerint a sámánságot megtanulni nem lehet. Isten választja ki a sámánt erre a nehéz, de rendkívül megtisztelő küldetésre. A sámánok általában foggal születnek, és nagyon sok esetben hat ujjuk van egy-egy kezükön, de néha a lábukon is. Különleges megjelenésűek voltak, ruházatukra nézve is . Szokatlan feltűnő fejrevalót, lábbelit viseltek. Kezükben minden esetben egy egyfenekű dobot tartottak. A dobot állandóan verve, megállás nélkül táncoltak és énekelni kezdtek. Ezzel a rituális szertartással vette kezdetét a sámán égi világokban való utazása.

A dobolás az ének és a tánc, egészen az extázisig fokozódott. Amint felocsúdott a sámán ebből a transzállapotból, közölte a szellemek üzenetét a jelenlévőkkel. A sámánok, a táltosok, minden népnél egy nagyon pici eltéréssel, mind ugyanarról a csodálatos égi világról beszélnek, amely a következőképpen néz ki:

A föld felé borulnak az egek. Több ég sorakozik egymás fölött. Számuk HÉT, vagy KILENC. ( a misztikában vagy a kabbalában jártas olvasónak ez az állítás, bizonyára ismerős ), bár az altáji törökök hagyományai, tizenkettő, tizenhat, sőt tizenhét, égről is számot adnak.

A sámánok szerint nem egy föld van, hanem három. Ezeket nevezik világoknak. Van egy felső, egy középső és egy alsó világ. A lények tevékenységének színhelyei, lakóhelyei a világok.

A felső világ az egek fölött foglal helyet, bejárata a SARKCSILLAG, ezért a sarkcsillagot az égbolt nyílásának nevezik.

A felső világ a föld mása, csak tökéletesebb. Az alsó világ a középső, vagyis a föld alatt terül el. Bejáratai egyenes nyílások a föld színén vagy a vizek fenekén. Ez a világ is a mi földünk mása, és az ottani emberek éppen úgy nem látják a közéjük került földi embert, mint a felső világ lakói, csupán a sámán a Nagy Sámán képes felismerni. Ez a világkép függőleges.

Az evenki sámánok mindezt, vízszintesen látják.

Ők a felső világot "reggelinek" az alsót pedig, "éjszakainak" nevezik. Közöttük van a középső világ. A három világot hatalmas folyó köti össze, amely a keleti világból folyik az északiba. Az előbbiben örök sötétség és hideg honol, nincs élet, és minden fekete.

Vannak sámánok, akik azt állítják, hogy ez a vidék még a világfolyó forrásvidékénél is távolabb terül el, hét égen, vagy felhőn kell átvergődnie annak, aki oda akar jutni. Ebbe a világba csak sámánok juthatnak el. Itt él a FŐ GAZDASZELLEM, a sámán tanítója.

A világfolyón a sámánok szerint, hét, sőt kilenc vízesés van. A legutolsó, mely után a torkolat következik a legnagyobb. Ide csak egy-két sámán tud eljutni. Hallatlanul veszélyes ezen a vízesésen átjutni. A legtöbb sámán ott pusztul. Éppen ezért sámánkodáskor, csak a harmadik vagy a negyedik vízesésig mennek csak el.

A legnagyobb jelentősége a sámánhitben a VILÁGFÁNAK van!

Ez az óriási fa az alsó világban gyökerezik, csúcsa a felső világba ér, törzsének közepén pedig a középső világ, a mi földünk helyezkedik el. ( lásd: népmesék, mondák, regék, mítoszok ). A Világfa bevonult a nemzettségek jelképredszerébe, jelentősége van a sámánavatás szertartásában és egyéb cselekményekben.

A sámáni világkép alapvető része.

Azt is mondhatnánk, hogy afféle "ÉLETFA", mintegy vezérfonala az emberi életnek. A Világfa motívuma Ázsia középső és északi területén, szinte mindenütt megtalálható. A szibériai jakutok például úgy hiszik, hogy egy "NYOLCÁGÚ fa emelkedik ki a föld ARANYKÖLDÖKÉBŐL", és magasodik az égig. Az első ember ezen a nyolcágú fán jött a világra egy olyan asszony szoptatta, kinek teste félig látszott ki a fából.

A goldik és dolgmanok pedig úgy vélik, hogy születésüket megelőzően a kisgyermekek lelke madárként üldögél a Világfa ágain.

A Világfa képzete a skandináv mitológiában is előfordul: YGGDRASIL volt a Szent Kőrisfa, amely beárnyékolta az egész mindenséget, gyökerével és törzsével egyesítve a Mennyet, Földet, és az Alsó világot.

Az oszmán-törökök Életfáról beszélnek, melynek millió levele egy-egy emberi sorsot rejt. Valahányszor meghal valaki, egy levél lehull a fáról.

Az Életfa központi témája a Kabbalának is.

A kabbalistának szintúgy, mint a sámánnak fő célja az Isten megismerése, így bizonyos értelemben felfogható ez a megismerés egy jelenkori sámánizmusnak.

A Világfa része a dajak mitológiának is, ahol annak hét ága van és "égbe vezető útként szolgál a holtak szellemeinek, és az indonéz sámánok hasonlóképpen felmásznak a kozmikus fára, hogy visszahozzák a betegek elveszett lelkét.

A sámánhitű népek, mind hiszik és vallják, hogy minden betegséget, jót és rosszat az emberek számára láthatatlan szellemeknek lehet tulajdonítani. Azt mondják, hogy mindennek, ami csak létezik, szelleme van. Ezek a szellemek az irányítói a dolgoknak eseményeknek. Hatalmukban áll a sámánoknak velük beszélni, tanácsot, segítséget kérni tőlük. A válasz mindig meg is érkezik, amikor a révülésből a sámán visszatér a földre.

A sámánhitet, még nagyon sok oldalról lehet és kell is vizsgálni, kutatni. Így juthatunk lépésről lépésre afelé, hogy egy egységes világképet kapjunk gyökereinkről, eredetünkről, amely a messzi múltba nyúlnak, és Maja fátylába öltözve hordozzák a titkot, amelyet meg kell fejtenünk.

Felhasznált irodalom: A világ legnagyobb sámánjai, 2001Alapítván, Budapest 1999.

 Diószegi Vilmos: A sámánok nyomában Szibéria földjén, Magvető, 1960

Szimonidesz Lajos: Az Iszlám és a Buddhizmus, Budapest, 1931